Cinco de Mayo 

Az ünnep, amit sokan félreértenek

A Cinco de Mayo, azaz „május ötödike”, a mexikói kultúra egyik legismertebb, de talán legtöbbször félreértett ünnepe. Sokan – főként az Egyesült Államokban – tévesen Mexikó függetlenségének napjaként tartják számon, ám a valóság egészen más. Ez az ünnep sokkal inkább a bátorságról, ellenállásról és a nemzeti identitás megőrzéséről szól – és egy olyan csatáról, amely a mexikói történelem egyik fontos jelképévé vált.

Történelmi háttér – A pueblai csata

A Cinco de Mayo eredete 1862-re nyúlik vissza, amikor Mexikó francia invázió alatt állt. Az 1821-ben függetlenné vált Mexikó történelmének első néhány évtizede során több országos jelentőségű fegyveres konfliktus zajlott az országban: a mexikói–amerikai háború és az 1850-es évek végén lezajlott Reformháború során Mexikó gazdaságilag összeomlott, pénzügyi válsággal küszködött, és kénytelen volt felfüggeszteni külföldi adósságainak fizetését. Franciaország, Nagy-Britannia és Spanyolország válaszul katonai nyomásgyakorlásba kezdett. Bár Nagy-Britannia és Spanyolország gyorsan megegyezett Mexikóval, Franciaország – III. Napóleon francia császár vezetésével – úgy döntött, hogy a helyzetet kihasználva katonai támadást indít, célja pedig az volt, hogy bábállamot hozzon létre Mexikóban. A császár 1861 végén több ezer katonával partra szállt az országban, ezzel pedig megkezdődött Mexikó francia megszállása.

III. Napóleon francia császár, forrás: Augustin Aimé Joseph Le Jeune / pixels, wikipedia

1862. május 5-én azonban a hősiesen védekező mexikói hadsereg – Ignacio Zaragoza tábornok vezetésével – Puebla városánál váratlanul legyőzte a sokkal jobban felszerelt és kiképzett francia csapatokat. Bár a győzelem katonailag nem volt döntő jelentőségű (a franciák később visszatértek, és néhány évig uralták is Mexikót), morálisan hatalmas lökést adott az ország lakosságának. A csata a mexikói ellenállás szimbólumává vált.

Ignacio Zaragoza, forrás: Mexican National Patriotic Center 

Történészek szerint azonban azért is nagy volt a jelentősége a pueblai csatának, mert ha itt nem állították volna meg egy időre III. Napóleont, aki így gyorsan el tudta volna foglalni az országot, akkor valószínűleg a déliek oldalán beavatkozott volna az éppen ekkor zajló amerikai polgárháborúba is, aminek így akár az eredményét is megfordíthatta volna.

Nem Mexikó függetlensége

Sokan összetévesztik a Cinco de Mayót a mexikói függetlenség napjával, amely szeptember 16-án van, és amely 1810-ben kezdődött, amikor Miguel Hidalgo pap felszólította a mexikóiakat, hogy keljenek fel a spanyol uralom ellen. A Cinco de Mayo tehát nem a függetlenségről szól, hanem egy nemzeti büszkeséggel teli győzelemről egy látszólag lehetetlen helyzetben.

Az ünnep Mexikóban

Érdekes módon maga az ünnep Mexikóban viszonylag korlátozott jelentőségű, és elsősorban Puebla államban emlékeznek meg róla hivatalos ünnepségekkel, katonai felvonulásokkal és történelmi rekonstrukciókkal. Más régiókban inkább iskolai események vagy kisebb megemlékezések formájában jelenik meg, de nem számít nemzeti szintű munkaszüneti napnak.

1901-ből származó plakát a pueblai csata emlékére, forrás: SMU Central University Libraries, wikipedia

Cinco de Mayo az Egyesült Államokban – Egy kulturális fesztivál újjászületése

Az ünnep az Egyesült Államokban vált igazán nagyszabású kulturális eseménnyé, különösen a mexikói-amerikai közösségek körében. Az ünnep elterjedése leginkább a Mexikóból az USA irányába történő bevándorlásnak köszönhető: a 19. század végén a kaliforniai mexikóiak kezdték egyre szélesebb körben megünnepelni, hogy nemzeti büszkeségüket kifejezzék, átéljék összetartozásukat, valamint felhívják az amerikaiak figyelmét arra, hogy többek között a pueblai eseményeknek köszönhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok ma olyan formában létezik, amilyenben. A polgárjogi mozgalmak idején, az 1960-as és 1970-es években a Cinco de Mayo új értelmet nyert: a csikánó identitás és kultúra ünneplésének egyik eszköze lett. A csikánók mozgalma a déli és nyugati tagállamokból kiindulva az egész USA-ban elterjesztette az addigra már teljes skálájú kulturális ünneppé vált Cinco de Mayót. Az esemény lehetőséget adott arra, hogy az amerikai-mexikói közösségek megmutassák történelmüket, hagyományaikat, zenei és gasztronómiai örökségüket.

George W. Bush amerikai elnök üdvözli a táncosokat május 5-én, forrás: wikipedia

Manapság az amerikai városokban – különösen Los Angelesben, San Diegóban, Chicagóban, Houstonban vagy Phoenixben – színes felvonulások, koncertek, táncbemutatók, tradicionális ételek és italok, valamint kulturális vásárok kísérik a Cinco de Mayo ünnepét. Az események nemcsak a mexikói gyökereket ünneplik, hanem a latin-amerikai közösségek hozzájárulását az amerikai társadalomhoz.

1989-ben a többek között a Corona sört importáló Gabrinus Group azzal vett részt a Cinco de Mayo népszerűsítésében, hogy kampányt indított azért, hogy ezen a napon a Mexikóból származó amerikaiak vásároljanak mexikói söröket. Mára (nem csak emiatt) az USA-ban május 5-e azok közé a napok közé tartozik, amikor a lakosság a legtöbb alkoholt fogyasztja, ezért a napot gúnyosan „Drinko de Mayónak” is nevezik (az angol „drink”=„iszik” szó alapján).

Angol nyelvterületen mára helyenként a majonéz is nélkülözhetetlen „kellékévé” vált a rendezvényeknek (főként a közösségi oldalakon terjed), ugyanis a Cinco de Mayo nevéhez igen hasonló angol „sink of the mayo” kifejezés jelentése „a majonéz elsüllyedése”.

Mindeközben Mexikóban, ahol nincs különösebb szükség a saját kultúrát egy adott napon megünnepelni, a Cinco de Mayo nem tartozik a nemzeti ünnepek közé, igaz, vannak iskolák, ahol ezen a napon tanítási szünetet tartanak. Puebla városában minden évben tartanak megemlékezést a csata évfordulóján, ám nem „amerikai stílusban”, hanem katonai felvonulással.

Kultúra, gasztronómia és zene

A Cinco de Mayo fontos szerepet játszik abban is, hogy a mexikói kultúra világszerte ismertté vált. Az ünnep során népszerűek a mariachi zenekarok, a folklórtáncok (pl. Jarabe Tapatío), valamint az olyan tradicionális ételek, mint a tacos, enchiladas, tamales, és természetesen a tequila és margarita italok. Ezek azonban gyakran inkább az amerikai-mexikói „Tex-Mex” kultúra elemei, mintsem autentikus mexikói tradíciók.

Mexikói viseletben ünneplő gyermekek a minnesotai Saint Paulban, forrás: Rena Dehler

Kritikák és kulturális vita

Az utóbbi években több kritika is érte az amerikai Cinco de Mayo ünneplést, mivel sok helyen kommercializálódott és eltávolodott a történelmi gyökerektől. Egyesek szerint sokan az ünnepet csupán ürügyként használják fel az alkoholfogyasztásra, miközben elveszik belőle a valódi történelmi és kulturális tartalom. A mexikói-amerikai közösségek tagjai közül sokan épp ezért hangsúlyozzák az oktatás fontosságát: az ünnepnek nemcsak a bulizásról, hanem az identitásról, a történelemről és a közösségi összetartásról is szólnia kellene.

A Cinco de Mayo sokkal több, mint egy jó ok a mulatozásra. Ez egy emlékeztető arra, hogy egy kis, elnyomott nemzet is képes lehet kiállni önmagáért a legnagyobb túlerő ellen. Az ünnep egyben lehetőség arra is, hogy közelebb kerüljünk a mexikói kultúrához – nemcsak a felszínes klisék, hanem a mélyebb történelmi és identitásbeli rétegek szintjén is.

Cinco de Mayo Tokióban, forrás: Nesnad, wikipedia

Ahhoz, hogy igazán megértsük a Cinco de Mayo lényegét, érdemes túllépni a margarita-koktélokon, és meghallani a történelem szavát, amely bátorságról, reményről és méltóságról mesél.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: dbking / flickr / wikipedia, Amerikai Egyesült Államok