A görög "mézbe zárt fény" után hidegebb helyre utazunk, a havas táj és téli fűszerek hazájába, ahol a meleget a kandalló tüze adja. Következő állomásunk: Svédország.

Lussekatter – A svéd fény ünnepének arany kalácsa

A svéd tél hosszú, sötét, és fagyos. A nap alig bukkan fel, és a tájat hó borítja. De minden évben, december 13-án, egy különleges fény gyúl ki az otthonokban: a Luca-nap lángja. Ezen a hajnalon hófehér ruhás lányok vonulnak végig az utcákon, fejükön gyertyakoszorúval, kezükben egy tál aranyló kaláccsal, a Lussekatterrel (Szent Lúcia-féle sáfrányos kalács). A menet elindul, és a házak megtelnek az édes sáfrány, a friss vaj és a meleg tej illatával.

A fény hozója – Szent Lúcia legendája

A Lussekatter története mélyen összefonódik Szent Lúcia, a „fény hozója” legendájával. Lúcia a 3. században élt Szicíliában, és az üldözött keresztényeknek ételt vitt a katakombákba. Mivel a kezében nem fért el más, ezért gyertyákat tett a fejére, hogy világítani tudjon, ezért ábrázolják ma is így: gyertyakoszorút viselő fiatal lányként.

Szent Lúciát gyertyakoszorút hordozóként ábrázolják. Forrás: Francisco de Zurbarán, wikipedia

A skandináv néphit szerint Lúcia napja, december 13., egykor az év leghosszabb éjszakája volt. A pogány időkben úgy tartották, hogy ezen az éjszakán a gonosz szellemek szabadon járnak, s a sötétség uralkodik. Amikor azonban a keresztény hit elérte Svédországot, Lúcia alakja a sötétség feletti győzelem jelképévé vált: ő hozta el a fényt.

És hogy mit jelent a Lussekatter? A név szó szerint azt jelenti: Lucifer macskái. A legenda szerint az ördög fekete macska alakjában járta az éjszakát, és a fénytől rettegve menekült. A sárga, sáfrányos kalácsot ezért sütötték, hiszen a fény színe elűzi a sötétséget, a macskák pedig elaludtak a meleg kályha mellett. A Lucia-bullék tehát nemcsak sütemények, hanem mágikus amulettek is voltak a hosszú éjszakák ellen.

A hajnal éneke

Ma is minden svéd iskolában és templomban Lucia-menetet tartanak: a legidősebb lány fején gyertyakoszorú, a többiek fehér ruhában, kezükben gyertyával éneklik a híres Sankta Lucia dalt. A menet után kakaó, forró glögg (fűszeres bor) és Lussekatter várja a felvonulókat. Aki ilyenkor hajnalban a városok utcáin jár, hallhatja a gyerekkórus hangját és érezheti a friss kalács illatát.

Készül a finom sütemény. Forrás: Tomhe, CC BY 2.0, wikipedia

Eredeti svéd Lussekatter recept

Hozzávalók (kb. 16 darabhoz):

• 500 g finomliszt
• 75 g vaj
• 250 ml tej
• 25 g friss élesztő
• 100 g cukor
• 1 g (kb. ½ teáskanál) sáfrány
• 1 tojás + 1 a kenéshez
• egy csipet só
• mazsola a díszítéshez

Elkészítés:

1. A sáfrányt kevés meleg tejben feloldjuk, hogy aranysárga színt adjon.
2. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a maradék tejet, majd az élesztőt és a cukrot.
3. Amikor az élesztő felfutott, belekeverjük a sáfrányos tejet, a tojást és a lisztet.
4. Lágy, de rugalmas tésztát gyúrunk, letakarva 1 órát kelesztjük.
5. Ezután 16 egyenlő részre osztjuk, mindegyikből kb. 20 cm-es rudat sodrunk, majd "S" alakban feltekerjük.
6. A két végébe 1-1 mazsolát nyomunk.
7. A kalácsokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, még 30 percet kelesztjük.
8. Felvert tojással megkenjük, majd 200 °C-on 8–10 perc alatt aranyszínűre sütjük.

Tipp: a legfinomabb akkor, ha langyosan, egy csésze fűszeres teával vagy glöggel fogyasztjuk.

A sáfrány szép színt ad a süteménynek. Forrás: Tomhe, CC BY 2.0, wikipedia

Érdekességek és hagyományok

• A Lussekatter kizárólag Luca-nap reggelén kerül az asztalra, tehát december 13-án, ezzel kezdődik hivatalosan a svéd karácsonyi időszak.
• A sáfrány régen annyira értékes volt, hogy a kalácsot csak a gazdagabb családok engedhették meg maguknak. A szegényebbek kurkumával vagy sárgarépával próbálták helyettesíteni a színt.
• A kalács formája – az „S” betű – a fényt szimbolizálja, de néhol azt mondják, hogy „Lucifer macskájának farkát” mintázza, amelyet a fény „meghajlított”.
• A mai napig minden svéd kórusban van egy kiválasztott Lúcia, aki a gyertyakoszorút viseli. Ez az év legmeghatóbb pillanata a skandináv karácsonyban.

A Lussekatter a hajnal ígérete is, azt jelzi, hogy még a leghosszabb éjszaka után is mindig felkel a nap. A sáfrány aranyszíne a fényt, az élesztő a reményt, a gyertyák pedig a közösség melegét jelképezik.

Forrás:

wikipedia

A lussekatter receptjét az MI segített felkutatni.

Felső kép: Jonas Bergsten, wikipedia