1971. február 2-án írták alá az iráni Ramsar városában a Ramsari Egyezményt, amely a vizes élőhelyek nemzetközi védelmét szolgálja.

Február 2-án világszerte a vizes élőhelyekre irányul a figyelem, ezen a napon ünnepeljük a Vizes Élőhelyek Világnapját (World Wetlands Day), amely a természet egyik legértékesebb és egyben legveszélyeztetettebb élőhelytípusának jelentőségére hívja fel a figyelmet. A dátum szorosan kapcsolódik a Ramsari Egyezményhez, amelyet 1971. február 2-án írtak alá az iráni Ramsar városában. Ez az egyezmény volt az első olyan nemzetközi megállapodás, amely kifejezetten a vizes élőhelyek megőrzését és fenntartható használatát tűzte ki célul, felismerve ezek pótolhatatlan szerepét a természetben és az emberi társadalmak működésében.

Forrás: wdietz, pixabay

Vizes élőhelynek nevezünk minden olyan területet, ahol a víz tartósan vagy időszakosan jelen van, és alapvetően meghatározza az ott élő növény- és állatvilágot. Ide tartoznak a mocsarak, lápok, nádasok, folyók és patakok árterei, tavak, holtágak, delták, lagúnák, valamint a part menti sekély tengeri területek is. A fogalom nem csupán természetes képződményeket foglal magában, hanem az ember által létrehozott vizes élőhelyeket is, például halastavakat vagy rizsföldeket, amennyiben azok fontos ökológiai funkciót töltenek be.

A Ramsari Egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzése, a felelős, úgynevezett „bölcs használat” elősegítése, valamint az élőhelyek pusztulásának megállítása nemzeti és nemzetközi összefogással. Különösen nagy hangsúlyt kap a határokon átnyúló együttműködés, hiszen számos faj – főként a vándormadarak – több ország területét is érinti életciklusa során. Napjainkra több mint 170 ország csatlakozott az egyezményhez, és világszerte több mint 2500 Ramsari területet tartanak nyilván, amelyek együtt több mint két és fél millió négyzetkilométernyi vizes élőhelyet védenek. Magyarország 1979 óta tagja az egyezménynek.

Forrás: Mohamed Raseem, pexels

A vizes élőhelyek jelentősége messze meghaladja kiterjedésüket, hiszen a Föld felszínének mindössze hat-hét százalékát borítják, mégis kiemelkedő szerepet játszanak a biodiverzitás megőrzésében. Ezek a területek az élővilág valódi központjai, ahol növény- és állatfajok ezrei találnak élőhelyet, szaporodó- és táplálkozóterületet. Különösen fontosak a vándormadarak számára, amelyek hosszú útjaik során ezekre a területekre támaszkodnak pihenő- és feltöltőhelyként.

A vizes élőhelyek emellett nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a vízgazdálkodásban és az árvízvédelemben. Természetes szivacsként képesek felfogni és tárolni a csapadékvizet, ezzel mérsékelve az árvizek pusztító hatását, majd szárazabb időszakokban fokozatosan visszajuttatni azt a környezetbe. Jelentős klímavédelmi funkcióval is bírnak, mivel hatalmas mennyiségű szenet képesek megkötni. A lápok például több szenet tárolnak, mint a világ összes erdeje együttvéve, miközben hűtik a helyi klímát és csökkentik az időjárási szélsőségeket.

Forrás: Gylfi, pixabay

Az emberi társadalmak számára is kulcsfontosságúak ezek az élőhelyek, hiszen ivóvízbázist biztosítanak, megélhetést nyújtanak a halászat és a mezőgazdaság révén, valamint fontos szerepet játszanak a turizmusban és a kulturális örökség megőrzésében. Ennek ellenére az elmúlt évszázadban a világ vizes élőhelyeinek több mint egyharmada eltűnt, elsősorban lecsapolások, vízszabályozások, mezőgazdasági terjeszkedés, urbanizáció, szennyezés és a klímaváltozás következtében. Ezek a veszteségek gyakran észrevétlenül történnek, hatásuk azonban hosszú távon súlyos következményekkel jár.

Forrás: Lolame, pixabay

A Vizes Élőhelyek Világnapja arra emlékeztet, hogy ezek a területek nem csupán természeti értékek, hanem létfontosságú rendszerek, amelyek az emberi jólét alapját is képezik. Megőrzésük közös felelősségünk, hiszen a vizes élőhelyek védelme egyben a jövőnk védelmét is jelenti.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Franziska Stier, pixabay