A nagyböjt a keresztény egyházi év egyik legjelentősebb időszaka, amely a húsvéti ünnepkör előkészülete. Célja elsősorban a belső megújulás. Ez nem pusztán az étkezési szokások megváltoztatását jelenti, hanem a lelkünk tisztítását, a szeretet gyakorlását, a bűnbánatot és a mindennapi életünkben való tudatosabb jelenlétet. A hívők a 40 napos időszakban gyakran vállalnak önmegtartóztatást, növelik az imádság idejét, és figyelnek arra, hogy jócselekedeteket hajtsanak végre. 

A 40 nap a Bibliában gyakran a próbatétel és a felkészülés időszakát jelképezi:

• Jézus nyilvános életében végzett tevékenységeinek megkezdése előtt 40 napot böjtölt a pusztában;
• 40 napig tartott a vízözön;
• 40 évig vándorolt a zsidó nép;
• 40 napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen mielőtt megkapta a Tízparancsolatot;
• Jónás próféta Isten útmutatása alapján 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének (akik aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek).

A nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az Egyház nem tekinti böjti napnak (mivel minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe), ezért a böjti időszak a 7. század óta hamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban. A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét. Teljes időtartama hamvazószerdától nagyszombatig 46 nap, amennyiben a vasárnapokat is beleszámítjuk.

A nagyböjti időszakra eső vasárnapok nagyrészt introitus zsoltáruk első soráról kapták latin nevüket. A nagyböjt és húsvéti időszak rövid áttekintése:

1. Invocabit (1. vasárnap – „Hozzám kiált…”) – A nagyböjt kezdete, a hívők figyelmét a lelki felkészülésre irányítja.
2. Reminiscere (2. vasárnap – „Emlékezzél…”) – Elmélkedés a bűnbánatról és az Istenhez való közeledésről.
3. Oculi (3. vasárnap – „Szemeim…”) – A hit és a lelki látás erősítésének napja.
4. Laetare / Mothering Sunday (4. vasárnap – „Örvendezz…”) – Rövid pihenés a böjt közepén, öröm és hála kifejezése.
5. Passiontide kezdete / Passion Sunday (5. vasárnap, így is ismerik: Judica („Ítélj meg…” – feketevasárnap)) – Jézus szenvedéstörténetére való felkészülés kezdete.
6. Palm Sunday (Palmarum) / Virágvasárnap (6. vasárnap – „Pálmák…”) – A nagyhét kezdete, Jézus bevonulása Jeruzsálembe.
7. 35–40. nap – Nagyhét (Holy Week) – A nagyhét eseményei: Nagyhétfőtől Nagyszombatig, beleértve a Good Friday / Nagypéntek szenvedéstörténetét.
8. 47. nap – Húsvét vasárnap (Paschal Triduum / Easter Sunday) – A feltámadás ünnepe, a nagyböjt és nagyhét céljának beteljesedése.

A nagyböjt története a keresztény hagyományban hosszú múltra tekint vissza. Már a korai egyházban is fontos időszak volt a hívők számára, hogy felkészüljenek a húsvét misztériumára, Krisztus feltámadásának ünnepére. A korai keresztények nagypénteki és nagyszombati böjtjéből fejlődött ki, s Irenaeus a húsvéti viták idején (196) említi, hogy némelyek húsvéti előkészületül egy, mások két napig, ismét mások 40 óráig böjtölnek.

Alexandriában 250 körül már kenyéren és vízen böjtölnek a hívek az egész nagyhéten át, sőt még előbb; de a nicaeai zsinaton már a 40 napos böjtről is szó esik, melynek eredetét a 3. század második felére vezethetjük vissza. Szt. Atanáz második böjti levelében (330) a 40 napos böjtöt már mint kötelezőt írja elő.

A nagyböjt előírásai különbözők voltak keleten és nyugaton; a nyugatiak csak a vasárnapokat számították le, mint amikor nem böjtöltek, míg keleten szombaton és vasárnap sem böjtöltek, s ezért a nagyböjtöt előbb kezdték meg. Néhol a nagyhetet nem számították a 40 naphoz s így a nagyböjt korábban kezdődött.

Hamvazószerdával nyugaton a 7. és 8. század mezsgyéjén kezdték a nagyböjtöt. Ebből a szokásból lassanként törvény lett, melyet II. Orbán a beneventi zsinaton (1091) megerősített. Sok helyen nyugaton a 9. és 14. század között a nagyböjt a papság számára már hamvazószerda előtti vasárnap kezdődött.

A 11. századig nagyon szigorúan böjtöltek: késő délutánig nem ettek semmit, a böjti napokon pedig nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A lila a 13. század óta számít a bűnbánat színének.

A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban, tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén elég szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét búzaszemet ettek.

Régen a hittanulók (katekumenek) ekkor készültek fel a keresztség felvételére, ekkor ismerkedtek a hittételekkel, Jézus életével. Húsvét vigíliáján (nagyszombat éjjel) keresztelték meg a katekumeneket, s az ókorban minden évben csak ezen a napon kereszteltek.

A különböző országokban és kultúrákban a nagyböjthöz számos népi szokás és hagyomány kapcsolódik, például a böjti étkezési szabályok, a templomi szertartások és a lelki elmélkedések. Bár a nagyböjt komoly, csendes időszak, üzenete mégis reményteljes és építő jellegű: a 40 nap lehetőséget ad arra, hogy a hívő átgondolja életét, kapcsolatát Istennel és embertársaival, és felkészüljön a húsvét örömére, amely a megváltás és a feltámadás ünnepe.

Összességében a nagyböjt nem csupán böjt, hanem lelki utazás is: a visszafogottság, a csend és az elmélkedés segít, hogy a húsvéti ünnep igazán átélhető, mély és személyes élménnyé váljon.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: A székesfehérvári Szent István-bazilika főoltára böjti lepellel letakarva. Forrás: Készítette: Tony Bowden, CC BY-SA 2.0, wikipedia