Édes utazás a nagyvilágban – Ázsia 7/1
Grúzia egy kicsit kakukktojás az ázsiai vonalon, mert földrajzilag és kulturálisan is átmeneti ország Kelet-Európa és Ázsia között. Mivel a Kaukázus-hegység vonala a hivatalos határ, így Grúzia történelmileg, kulturálisan és földrajzilag is mindkettőhöz kötődik. A legtöbb mai besorolás Ázsiához sorolja, de gyakran Európa keleti pereméhez is kapcsolják, éppen ez adja a varázsát. Ezért Grúzia hagyományait, történetét egy átvezető epizódnak szánom a sorozatomban: egy édesség, amely Európa télies hangulatát és Ázsia mézes-fűszeres melegét egyszerre hordozza.
Gozinaki – A grúz karácsony aranyszínű édessége
Grúziában a karácsony nem a rohanásról szól. Amikor a hegyek között elcsendesedik a táj, és a havas templomtornyok felett megcsillan a hold, a házakban lassan elkezd sülni az arany. Mert a grúz konyhában van egy édesség, ami a nap fényét is magában hordozza: a gozinaki, ami az ország ünnepi büszkesége. Ez a ragyogó, mézzel és dióval készült finomság nemcsak egy sütemény, hanem jókívánság, áldás és rituálé is egyszerre.
Az édesség, ami a napot őrzi
A gozinaki legendája régebbi, mint maga a keresztény karácsony. A grúz hagyomány szerint már az ókori Kolkhiszban (ahonnan a görög mítoszok szerint Iaszón elhozta az aranygyapjút) is készítettek mézes-diós édességeket az újév tiszteletére. A dió a bölcsességet, a méz pedig az élet édességét jelentette, és ha valaki karácsony estéjén evett gozinakit, úgy hitték, az egész következő éve „édes és erős” lesz, mint a méz és a dió együtt.
Később, amikor a kereszténység elterjedt a Kaukázusban, a gozinaki a karácsonyi asztal elmaradhatatlan része lett. A hagyományos grúz karácsonyt január 7-én ünneplik, és ekkor a családok a legszebb tálra teszik a gozinakit; az asztal közepére, a gyertyák mellé. Nem szabad addig megkóstolni, amíg a legidősebb családtag keresztet nem vet fölötte, és áldást nem mond.
A család ünnepi rituáléja
A hagyományok szerint a gozinakit a férfiak készítették, gyakran az udvaron, nagy rézserpenyőben. A mézet addig főzték, amíg sötét aranyszínű nem lett, majd hozzáadták a diót, és addig keverték, amíg minden diószem a mézbe nem burkolózott. Ekkor a forró masszát kiöntötték egy lapos deszkára, kézzel eligazították, és éles késsel gyémánt alakú darabokra vágták, mert a gyémánt a nap sugarát jelképezi, a fényt, amely visszatér a hosszú tél után. Aki a legszebben tudta elvágni a Gozinakit, arról azt mondták, hogy szerencséje lesz egész évben, mert biztos kézzel és jó szívvel dolgozik.
A grúz karácsony maga is egy különleges elegy: egyszerre mélyen vallásos és családias, mégis vidám. A templomokban gyertyafényben tartják az éjféli misét, az utcákon pedig csendben vonulnak a Alilo-menetek: fehérbe öltözött énekesek, akik házról házra járva hirdetik a békét, és mindenhol egy tál gozinakit kapnak ajándékba. Grúziában ugyanis nincs karácsony gozinaki nélkül. Ha valaki távol él, a családja gyakran küld neki egy dobozzal, mert a méz és a dió együtt az otthon ígérete. Ahogy a mondás tartja: „Ha gozinakit kapsz, az azt jelenti, hogy valaki messziről is szeret téged.”

A grúz konyha remeke. Forrás: AI generált kép
Eredeti recept – Gozinaki (grúz mézes diócsemege)
Hozzávalók:
- 300 g dióbél (vagy vegyesen dió és mogyoró)
- 200 g méz (jó minőségű, sűrű virágméz)
- csipet só
- kevés olaj a tál kikenéséhez
Elkészítés:
- A diót durvára vágjuk, majd száraz serpenyőben illatosra pirítjuk (vigyázz, ne égjen meg!).
- A mézet egy vastag falú edényben közepes lángon elkezdjük melegíteni.
Addig főzzük, amíg mély aranybarna színt kap, és a szirup sűrűn folyóvá válik (kb. 8–10 perc). - Ekkor hozzáadjuk a pirított diót és egy csipet sót.
Gyorsan, de alaposan összekeverjük, hogy minden diót bevonjon a méz. - Azonnal kiöntjük egy olajjal kikent deszkára vagy tepsibe.
Egy sodrófával, nedves kézzel vagy sütőpapírral elegyengetjük kb. 1 cm vastagra. - Mielőtt teljesen megszilárdul, éles késsel rombusz alakúra vágjuk.
- Hűlés után fémdobozban, hűvös helyen sokáig eláll, sőt, idővel még finomabb lesz.
Érdekesség
- A Gozinakit Grúziában csak egyszer egy évben készítik: karácsonykor vagy újév napján. Ha valaki máskor próbálná megcsinálni, az a babona szerint „a szerencséjével játszik”. Ezért is mondják rá: „A gozinaki a fény ünnepére született – más napokon elalszik benne az arany.”
- Ebben az édességben minden benne van, amit Grúzia népe az ünnepről gondol: egyszerűség, természetesség, mélység és szeretet. Nem díszes, nem gazdag, mégis szívet melengető.
Forrás:
A gozinaki receptjét az MI segített felkutatni.
Felső kép: Georgia About, CC BY 3.0, wikipedia
ÜnnepekVilága cikkajánló