Az Egyesült Királyság híres a különc hagyományairól: teázás délután ötkor, kalapos versenyek Ascotban, és persze az abszurd humor, amely mindent túlél. De van egy nap az évben, amikor az angol higgadtság eltűnik egy időre. Ez az a nap, amikor Gloucestershire megye nyugodt lankáin több száz ember összegyűlik, hogy részt vegyen a világ egyik legőrültebb versenyén: a Cooper’s Hill Cheese-Rolling Fesztiválon, vagyis a Cooper’s Hill-i sajtgurításon.

Forrás: Pete Verdon, wikipedia

A verseny során a domb tetejéről legurítanak egy hatalmas, kerek Double Gloucester sajtot, és a versenyzők utánavetik magukat, fejjel lefelé, csúszva, gurulva, esve, repülve, s teszik mindezt egyetlen célért: hogy elkapják a sajtot.

A hagyomány, ami valahol még a középkorban kezdődött

A Cooper’s Hill-i sajtgurítás eredete homályos, akárcsak a domb, amelyet gyakran köd borít a tavaszi reggeleken. A helyiek szerint a hagyomány több mint 200 éves, és valószínűleg a tavasz, illetve a termés bőségének ünnepéhez kapcsolódott. Egyes történészek úgy vélik, a guruló sajt eredetileg a napot szimbolizálta, amely végiggurul az égen, a termékenységet és az élet körforgását megidézve.

Aztán valahol és valamikor a történelem során az ünnepi rítusból sportverseny lett. Egy olyan sport, amelyben az első szabály: ne próbáld ki józan ésszel.

Forrás: The Nature Box, wikipedia

A domb, ami hírhedtté vált

Cooper’s Hill nem egy szelíd kis lankás dombocska. Ez a Gloucestershire-i természetes amfiteátrum több mint 180 méter hosszú, és néhol 45 fokos lejtésű, vagyis gyakorlatilag lehetetlen rajta állva maradni, nemhogy futni. A versenyzők a domb tetején állnak, mögöttük a közönség, előttük a mélység. A ceremóniamester elkiáltja magát: „Three… two… one… cheese!” (3-2-1-sajt). A sajt elgurul – és mindenki utána veti magát.

A Double Gloucester sajtot a hagyomány szerint nyolc fontnyi (kb. 3,6 kg) súlyú, kemény, sárgás sajtkerék formájában készítik. Akár 110 km/órás sebességgel is gurulhat, vagyis emberi erővel gyakorlatilag lehetetlen elkapni, de talán nem is ez a cél. A cél inkább az, hogy ki ér le előbb a domb aljára, ahol a célvonalat átlépő első embert győztesnek kiáltják ki. A jutalma? Egyetlen trófea: a sajt, amely miatt az egészet végigcsinálta.

Zúzódások, kitartás és abszurd hősiesség

A verseny nem a gyengéknek való. Szinte garantált, hogy a résztvevők közül valaki eltör valamit – bokát, kart, esetleg az önérzetét. A domb alján mindig készenlétben állnak a mentősök, és nem ritka, hogy valakit hordágyon visznek le. Mégis, évről évre visszatérnek az önkéntesek, a helyiek, a turisták, sőt profi sportolók is, hogy kipróbálják magukat a sajttal szemben.

A helyi legenda szerint egyszer egy fiatalember három egymást követő évben is megnyerte a versenyt, majd kijelentette: „Most már végre ehetek belőle.”

A hatóságok néhány évig megpróbálták betiltani a biztonsági kockázatok miatt a versenyt, aminek a népszerűsége addigra annyira megnőtt, hogy a helyiek válaszul megszervezték „önkéntes, nem hivatalos eseményként”. A résztvevők még többen jöttek el, mint korábban. Mert Angliában a tradícióval nem lehet vitatkozni, még ha az egy guruló sajtról is szól.

Forrás: Dave Farrance, CC BY-SA 3.0, wikipedia

A közösség, amit a sajt tart össze

A Cooper’s Hill-i sajtgurítás nem csupán egy extrém sport vagy látványosság; ez valójában egy közösség ünnepe. A helyiek ilyenkor büszkén viselik a város nevét a pólójukon, az idősek emlékeket mesélnek, a gyerekek mini versenyeket rendeznek, és a domb alján sör, vendégszeretet és angol humor szórakoztatja a résztvevőket.

A turisták ezrével érkeznek, hogy lássák, ahogy emberek szó szerint gurulnak lefelé, de hamar rájönnek, hogy ez nem csak egy bolond futam. Ez a verseny a brit kitartás és önirónia szimbóluma. Mert ha valaki elesik, csak felnevet, leporolja magát, és azt mondja: „Legalább megpróbáltam.”

A Cooper’s Hill-i sajtgurítás nemcsak fizikai, hanem filozófiai kihívás is. Egy kicsit az élet metaforája: a cél mindig elgurul, a lejtő meredek, néha fáj, néha repülsz, de ha van bátorságod megpróbálni, akkor már nyertél. És amikor a domb alján a sárban fekszel, sajttal vagy anélkül, csak nevetni tudsz.

A Cooper’s Hill-i sajtgurítás ma már világhírű: tévéközvetítések, dokumentumfilmek, YouTube-videók milliói örökítik meg a pillanatot, amikor a sajt és az ember egyszerre veszti el az egyensúlyát, és ezzel együtt minden komolyságát.

Ez az ünnep egyszerre őrült, nevetséges és megható. És talán épp ezért annyira emberi: mert néha a legjobb, amit tehetünk, hogy nevetve gurulunk le a lejtőn az álmaink után, még ha az álom történetesen egy kerek sajt is.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Dave Farrance, CC BY-SA 3.0, wikipedia