Valószínűleg a tonhalat a legtöbb ember csak a konzervből ismeri. Pedig a tonhal nem csak egy gyors ebéd része: szendvicsben, salátában, pizzán tálalva, hanem a nyílt óceánok egyik leglenyűgözőbb ragadozója is. Olyannyira fontos tagja a természetnek, hogy még saját világnapja is van. Május 2-án ünneplik a World Tuna Day-t, vagyis a Tonhal Világnapját, amit az United Nations indított el. A nap célja nem túl bonyolult, mégis sürgető: felhívni a figyelmet a tonhalfajok jelentőségére és veszélyeztetettségére.

A tonhalak különböző fajtái és méretei. Forrás: NOAA Central Library Historical Fisheries Collection / wikipedia

A tonhalak – például a híres kékúszójú tonhal – igazi „tengeri sportolók”. Testük tökéletesen alkalmazkodott a gyors úszáshoz: izmosak, és képesek akár több ezer kilométert is megtenni vándorlásaik során. A kékúszójú tonhal az Atlanti-óceán nyugati és keleti részén, valamint a Földközi-tengerben és a Fekete-tenger déli felén honos. Az Atlanti-óceán nyugati felén a kanadai Új-Fundland és Labradortól a Karib-térségen és a Mexikói-öblön keresztül, egészen Venezueláig és Brazíliáig található meg. Ugyanennek az óceánnak a keleti felén, e tonhal elterjedése a norvégiai Lofotentől a Kanári-szigetekig tart. Mauritánia tengervizeiben is észlelték. Dél-Afrika mentén is van egy állománya.

Főleg nyílt vízi halfaj, de néha a brakkvízbe is beúszik. A felszíntől egészen 985 méter mélységig található meg, de általában 100 méter mélyen tartózkodik. A 3-30 Celsius-fok között érzi jól magát. Tápláléka apró halakból és tengeri puhatestűekből áll. A rajokat azonos korú fajtársaival, vagy azonos méretű rokon fajokkal alkotja.

Legfeljebb 32 évig él.

Egyes fajok a saját testhőmérsékletüket is szabályozni tudják, ami ritkaságnak számít a halak között. Gyorsak, erősek és rendkívül intelligensek – messze nem azok az „egyszerű” lények, amilyennek sokan elképzelik őket. Talán ezek a tulajdonságaik tették őket az emberi túlhalászat áldozataivá.

A tonhal az egyik legkeresettebb halfaj a világon, különösen a sushi és a sashimi kultúrában. Egyetlen nagyobb példány ára akár több millió forintnak megfelelő összeg is lehet a halpiacokon. Például 2026-ban egy nagy, kb. 243 kg-os kékúszójú tonhal (bluefin)
kb. 510 millió jenért (≈ 3,2 millió dollár / ~2,4 millió font) kelt el egy tokiói árverésen. Ez mai árfolyamon nagyjából 1–1,2 milliárd forint (!) A hatalmas kereslet az elmúlt évtizedekben túlhalászathoz vezetett, és több tonhalfaj állománya drasztikusan lecsökkent.

A halászok mindent elkövetnek, hogy kifogják a tonhalakat. Például tonhalfigyelő emelvényt is emeltek az Adria partján. A vonuló tonhalak megfigyelésére figyelő árbocok szolgálnak. A létraszerű építmény felső végén egy ülés van, ebben tartózkodik a tonhalak vonulását figyelő halász. Ahogy megérkezik a halraj, a csónakokban várakozó halászok a fenn ülő kémlelő utasításai szerint vetik ki a hálóikat.

Tonhalfigyelő emelvény az Adria partján. Forrás: Elekes Andor - CC BY-SA 4.0, wikipedia

A probléma nemcsak a mennyiségről szól. A modern halászati módszerek gyakran nem szelektívek: más tengeri élőlények – delfinek, teknősök, cápák – is áldozatul esnek. Ez pedig az egész tengeri ökoszisztémát veszélyezteti.

Kifogtak egy kékúszójú tonhalat. Forrás: wikipedia

Az óceánok erőforrásai viszont nem végtelenek. Amit ma természetesnek veszünk, mert könnyen hozzájutunk – egy tonhalas szendvicset, egy sushi tálat –, az holnap már luxus terméknek számíthat, ha nem változtatunk a szokásainkon. Az említett kékúszójú tonhal például rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; ennek ellenére ipari méretben halásszák. A túlhalászás miatt kihalás fenyegeti. Japánban tenyésztik is. Frissen, főzve vagy konzervben tárolva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: wikipedia