December 28. - APRÓSZENTEK NAPJA
    Karácsony és Szilveszter között, amikor a világ már félig ünnepi álomba merül, s a gyertyák fénye lassan kihuny a karácsonyfák alatt, a keresztény hagyomány egy különös, csendes, mégis megrendítő napot őriz: december 28-át, az Aprószentek napját. Ez a nap a történelem egyik legsötétebb, ugyanakkor legártatlanabb emlékét idézi fel – a betlehemi gyermekgyilkosságét, amelyet Heródes király rendelt el, félve a jövendő király, Jézus születésének hírétől.

A kép készítője: Giotto di Bondone. Forrás: José Luiz Bernardes Ribeiro, CC BY-SA 4.0, wikipedia
A történet gyökerei: vér és fény Betlehemben
Az aprószentek történetét Máté evangéliumának második fejezete meséli el. Eszerint Heródes király megtudta a napkeletről érkező bölcsektől, hogy ők a „zsidók újszülött királyát” keresik, aki – írástudóinak segítségével kiderítve – Betlehemben fog megszületni. Heródes, hatalmát féltve, azt kérte a bölcsektől, hogy ha megtalálják a gyermeket, térjenek vissza hozzá, és jelentsék, hol van.
A bölcsek azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, ezért más úton tértek haza. Távozásuk után Józsefnek, Jézus nevelőapjának is megjelent egy angyal álmában, és arra utasította, hogy meneküljön családjával Egyiptomba.
Amikor Heródes ráébredt, hogy a bölcsek kijátszották, dühében elrendelte, hogy Betlehemben és környékén minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket öljenek meg. Ezek a kisdedek – akik nem tudták, miért kell meghalniuk – a kereszténység első mártírjai lettek. A hagyomány őket nevezi aprószenteknek, vagyis „kis szenteknek”: azoknak, akik tudtukon kívül, de Krisztusért szenvedtek vértanúságot.
„Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.””
A görög hagyomány 14 ezer legyilkolt kisdedet említ, míg a szíriai hagyomány 64 ezret. Kopt források szerint 144 ezren voltak és az esemény december 29-én történt. Mások szerint ez az akkori népességi adatok ismeretében akár ezerszeres túlzás is lehet. A 20. század eleji angol nyelvű Catholic Encyclopedia (Katolikus Enciklopédia) elismerte, hogy Betlehem túl kicsi város volt ahhoz, hogy ilyen számokat közöljenek, és az áldozatok számát 6-20 gyermekre csökkentették a városban, és ehhez még egy tucatnyi gyermekáldozatot adtak a környező településekre vonatkozóan.

Forrás: Peter Paul Rubens, wikipedia
Az Aprószentek napja tehát nem egyszerűen gyásznap, hanem a tisztaság, az ártatlanság és az igazságtalanság elleni csendes tiltakozás napja. Egy olyan ünnep, amely emlékeztet minket: a világban mindig is voltak áldozatok, akiket a hatalom félelme vagy az emberi önzés áldozatul ejtett.
Hagyományok és népszokások
A középkorban az Aprószentek napja sajátos helyet foglalt el a karácsonyi ünnepkörben. A templomokban ezen a napon gyakran gyermekmiséket tartottak, ahol a gyerekek kaptak „szerepet” a liturgiában, sőt néhol még a papot is jelképesen „leváltották” egy kisgyermek javára. Ez a furcsa, játékos szokás az ártatlanság diadalát jelképezte a hatalom felett.
Magyarországon is éltek érdekes népi hagyományok. A Dunántúlon például ezen a napon „vesszőztek” – a fiatal fiúk friss fűzfavesszővel finoman megveregették a lányokat és asszonyokat, jó egészséget, termékenységet kívánva a következő évre. Ilyenkor a fiúk házról házra járva bőség-, egészség- és szerencsekívánó mondókákat adnak elő, a lányok pedig cserébe szalagot vagy apró ajándékot adtak. A szokás eredete pogány termékenységi rítusokra vezethető vissza, de az Aprószentek napjához kapcsolva a megújulás és életöröm motívuma került előtérbe.
Néhány faluban tilos volt ekkor házimunkát végezni, mosni vagy varrni, nehogy baj érje a család gyermekeit. A nép úgy tartotta: amit az Aprószentek napján teszel, az egész évre kihat.

Aprószentek. Forrás: Guido Reni, wikipedia
Az Aprószentek üzenete a 21. században
A mai, rohanó világban, ahol a hírekben nap, mint nap hallunk háborúkról, nélkülözésről és szenvedő gyerekekről, az Aprószentek napjának üzenete megrendítően aktuális. Ez az emléknap nem csupán vallási, hanem mélyen emberi is: a gyermeki ártatlanság, a béke és az igazság védelmének jelképe.
Sok templomban ezen a napon a gyermekekért és a családokért imádkoznak, és egyre több közösség szervez jótékonysági programokat – játék- és ruhagyűjtéseket, adományokat hátrányos helyzetű kicsiknek. Így válik az Aprószentek napja nemcsak emlékezéssé, hanem cselekvő szeretetté is.

Pieter Brueghel: Ártatlanok mészárlása (1586–1590). Forrás: wikipedia
Egy csendes ünnep a karácsony árnyékában
Bár nem tartozik a legismertebb ünnepek közé, az Aprószentek napja mégis mély tartalmat hordoz: emlékeztet minket arra, hogy az ünnepi fények mögött is ott rejlik a világ fájdalma, és hogy az igazi hit és emberség abban mutatkozik meg, hogyan bánunk a legkisebbekkel.
Ahogy Jézus mondta:
„Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)
Az Aprószentek napja egy nap, amikor a múlt fájdalma és a jövő reménye találkozik. Emlékezzünk ma a legkisebbekre, akik már nincsenek köztünk.
Forrás:
Felső kép: Phuc Tran, pexels
ÜnnepekVilága cikkajánló