A Béke Világnapját – nem keverendő össze a Béke Nemzetközi Napjával, amelyet szeptemberben tartunk – VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepeljük minden év első napján, január 1-jén, 1968 óta. Eredetileg a katolikus egyház ünnepe volt (World Day of Peace), és azóta is minden évben külön üzenetet fogalmaz meg erre az alkalomra a mindenkori pápa.

Így az év első napja nem csupán az újesztendő kezdetét jelenti, hanem a békéről való tudatos megemlékezést is. Ez a nap arra hívja fel a figyelmet, hogy az előttünk álló évben törekedjünk a békére:
– önmagunkkal,
– egymással,
– és az egész teremtett világgal.

A béke ugyanis nem pusztán a háború hiánya, hanem belső állapot, emberi magatartás, felelősségvállalás és folyamatos munka is.

Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

(1938)

Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!

Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, - ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kisért a dalló száju boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?

Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,

s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háboruk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.

Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!

s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak

száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.

Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!

Radnóti verse különösen erős hangsúlyt ad ennek a napnak: egy olyan költő szavai ezek, aki személyesen tapasztalta meg a béke hiányát, és akinek sorai máig fájdalmasan aktuálisak. A vers egyszerre könyörgés, figyelmeztetés és remény – arra, hogy a béke nem magától értetődő, hanem törékeny érték.

Fontos megemlíteni, hogy a békét másik napon is ünnepeljük: ez a már említett Béke Nemzetközi Napja, amelyet az ENSZ kezdeményezésére szeptember 21-én tartunk. Bár gyakran összekeverik a két alkalmat, lényeges a különbség köztük:
– a Béke Világnapja január 1-jéhez kötődik, és egyházi eredetű,
– míg a Béke Nemzetközi Napja világi, ENSZ-kezdeményezésű emléknap.

Az ENSZ 2000-től hivatalosan is nemzetközi nappá nyilvánította a szeptember 21-i megemlékezést, amelyhez világszerte programok, csendpercek és békekezdeményezések kapcsolódnak.

Úgy gondolom, a mai világban a békéről beszélni talán fontosabb, mint valaha. Nemcsak nagy politikai kérdésként, hanem a mindennapjaink szintjén is: a szavainkban, döntéseinkben, egymáshoz való viszonyunkban. A béke nem egy távoli eszmény – hanem olyan érték, amelynek megőrzése mindannyiunk felelőssége.

Forrás:

wikipedia

Kép: pixabay