A Holokauszt Nemzetközi Emléknapját minden évben január 27-én tartják. Ezen a napon a holokauszt áldozataira emlékezünk, különösen arra a hatmillió zsidóra, akiket a náci Németország és kollaboránsai meggyilkoltak 1933 és 1945 között. Ez a zsidó nép mintegy kétharmadát jelentette Európában, valamint milliók haltak meg más üldözött csoportokból is.

1945-ben ezen a napon szabadította fel a szovjet hadsereg az auschwitz–birkenaui koncentrációs és megsemmisítő tábort, amely a holokauszt embertelenségének jelképévé vált. Ezért lett január 27-e világszerte a holokauszt nemzetközi emléknapja.

Bejárat az auschwitzi koncentrációs tábor Trzebinia altáborába, 1945. Forrás: Instytut Pamieci Narodowej, wikipedia

Barakkok az auschwitzi koncentrációs táborban. Dudva, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Az emléknapot az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2005-ben jelölte ki, azzal a céllal, hogy megőrizzük az áldozatok emlékét, elutasítsuk a holokauszt tagadását, és tanítsuk a jövő nemzedékeit a történtek tanulságaira, hogy hasonló népirtás soha többé ne fordulhasson elő.

A Holokauszt Nemzetközi Emléknapja egyben az emberi jogok melletti kiállás napja is.  

Emlékezés, tudás és felelősség

Január 27-e nem csupán egy dátum a naptárban. Ez a nap a csendé, az emlékezésé, és annak felismeréséé, hogy az emberi történelem egyik legsötétebb fejezete nem pusztán a múlt része, hanem máig ható erkölcsi kérdés. 

Egy barakk belseje az Auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborban. Forrás: Dudva, CC BY-SA 3.0, wikipedia

A holokauszt a náci Németország által szervezetten és ipari módszerekkel végrehajtott népirtás volt, amelynek során mintegy hatmillió zsidót gyilkoltak meg. A zsidó áldozatok mellett romák, fogyatékkal élők, politikai ellenfelek, homoszexuálisok, vallási kisebbségek és más „nem kívánatosnak” bélyegzett csoportok is tömegesen estek áldozatul. A holokauszt nem egyetlen pillanatban történt meg, hanem egy hosszú folyamat eredménye volt: szavakkal kezdődött, törvényekkel folytatódott, és végül gázkamrákban, tömegsírokban és kiürült városrészekben végződött.

Magyar zsidókat válogatnak a németek: vagy koncentrációs táborba, vagy gázkamrába küldik őket. Forrás: Bernhard Walter - Yad Vashem, wikipedia

A történet megértéséhez fontos felismerni, hogy a holokauszt nem egyik napról a másikra következett be. A középkori Európában a zsidók folyamatosan antiszemitizmusnak voltak kitéve a keresztény teológia alapján, amely Jézus meggyilkolásával vádolta őket. Még a reformáció után is a katolicizmus és lutheránizmus továbbra is üldözte őket. Luther 1543-as könyve (Von den Jüden und Ihren Lügen) szerint Németországnak meg kell szabadulnia a zsidóktól. Az antiszemitizmus tehát évszázadok óta jelen volt Európában, de a 20. században a modern államapparátus, a propaganda és a technológia együttese tette lehetővé a soha nem látott mértékű pusztítást.

Barakkok és az elektromos kerítés az auschwitzi koncentrációs táborban. Forrás: Dudva, CC BY-SA 3.0, wikipedia

A modern kori antiszemitizmus már nem vallási, hanem faji alapú volt. A 19. század második felében az olyan gondolkodók hatására, mint például Houston S. Chamberlain és Paul de Lagarde, a Német Birodalomban és Ausztriában kialakult az etno-nacionalista „népi mozgalom” (Völkische Bewegung). Heinrich von Treitschke már a fajok harcáról írt, amelyben a bátrak győznek, míg a többiek pusztulásra vannak ítélve. A befolyása nyomán az antiszemitizmus bekerült a német értelmiségi körökbe. Ő népszerűsítette „A zsidók a mi szerencsétlenségünk!” (Juden sind unser Unglück!) szlogent is. A német népi mozgalom egy olyan áltudományos, rasszista ideológiát karolt fel, amely a zsidókat olyan fajnak tekintette, amelynek tagjai halálos küzdelemben vannak az árja fajjal szemben a világ uralmáért. Közép-Európában a 19. század végére, illetve a 20. század elejére újra kialakult a zsidógyűlölet légköre.

Több szerző arra mutat rá, hogy a zsidógyűlölet annak eredményeként alakulhatott ki, hogy az I. világháborút követően sokan a zsidókat okolták Németország vereségéért. Hitler antiszemitizmusa szövevényes erők és események befolyása alatt növekedett. Édesanyjának melloperációját egy zsidó orvos végezte, de az anyja végül meghalt, ő pedig meg volt róla győződve, hogy az orvos megmérgezte. A bécsi éveinek sikertelensége, a művészeti főiskoláról való eltanácsolása ugyancsak fokozta benne a zsidógyűlöletet. Valamennyi traumájáért a zsidókat tette felelőssé.

Egy tömegsír mellett térdelő szovjet civilekből álló csoport kivégzése. Forrás: wikipedia

Az 1930-as években a zsidók jogi, gazdasági és társadalmi mozgásterét egyre jobban leszűkítették. Amikor Hitler 1933-ban átvette Németország irányítását, a zsidók üldözése politikai elv lett. 1933-ban kitiltották a zsidókat a közszférából, eltiltották őket a jogászi, orvosi, tanári, politikusi és mezőgazdasági munkáktól. 1935-ben a nürnbergi törvények megfosztották őket állampolgárságuktól és megtiltották a nem zsidókkal való házasságukat. A zsidókat először megbélyegezték, majd megfosztották jogaiktól, vagyonuktól, emberi méltóságuktól, végül az életüktől is. Mindez gyakran a többségi társadalom hallgatólagos beleegyezésével vagy közönyével történt.

A holokauszt kezdetét gyakran az ún. "Kristályéjszakától" (Kristallnacht), 1938. november 9-e éjszakájától számítják, amikor is Németországban országszerte halmokban állt a zsidó üzletek, otthonok és zsinagógák ablakaiból származó üvegcserép.

Az aacheni zsinagóga a Kristályéjszaka alatti pusztulása után. Forrás: wikipedia

Németországban betiltották a zsidó lapokat, és kitiltották a zsidókat a német oktatási intézményekből. 9-én este civil ruhás rohamosztagosok zsidóellenes zavargásokat szítottak, közel száz zsidót megöltek, több mint ezer zsinagógát és sok ezer zsidó lakást és boltot kiraboltak és felgyújtottak, és mintegy 30 000 embert koncentrációs táborokba vittek. Hasonló események zajlottak Ausztriában is.

Magyarország története különösen fájdalmas része ennek az emlékezetnek. Bár a deportálások viszonylag későn, 1944-ben kezdődtek, néhány hónap alatt több százezer magyar zsidót hurcoltak el, többségüket Auschwitzba. A vidéki zsidóság szinte teljesen megsemmisült, családok, közösségek, hagyományok tűntek el nyomtalanul. Az emléknap ezért nemcsak globális, hanem nemzeti ügy is.

Életben maradt auschwitzi foglyok elhagyják a szovjet csapatok által felszabadított koncentrációs tábort. Forrás: Q4197476, wikipedia

Az auschwitzi koncentrációs tábor néhány gyermek túlélője, miután a szovjet csapatok felszabadították őket. Forrás: wikipedia

A holokauszt emléknapja nem kizárólag a gyász napja. Ez a nap a tanulásé és az önvizsgálaté is. Arra emlékeztet, hogy a gyűlölet soha nem egyik pillanatról a másikra válik erőszakká, és hogy az embertelenség mindig azzal kezdődik, amikor valakit kevesebbnek látunk a másiknál. A holokauszt története arra figyelmeztet, hogy a demokrácia, az emberi jogok és az empátia nem maguktól értetődő adottságok, hanem olyan értékek, amelyeket újra és újra meg kell védenünk.

Emlékezni tehát nem pusztán kötelesség, hanem felelősség is. Január 27-e arra hív, hogy ne csak a múlt áldozataira gondoljunk, hanem a jelen kérdéseire is választ keressünk. Mit teszünk ma, amikor kirekesztést, gyűlöletet vagy közönyt látunk? Meghalljuk-e a történelem figyelmeztetését? A holokauszt emléknapja akkor tölti be valódi szerepét, ha nemcsak emlékezünk, hanem tanulunk is belőle.

Forrás:

wikipedia  

Felső kép: Magyar zsidók Auschwitzban 1944 májusában. Bundesarchiv, / CC-BY-SA 3.0, CC BY-SA 3.0 de