Nagycsütörtök (Maundry Thursday) a nagyhét egyik legmélyebb szimbolikájú napja, a  keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Gecsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus e napon adott először tanítványainak szentostyát és bort. A vacsora során Jézus arra hívta tanítványait, hogy egymást szolgálják, és szeretetben éljenek: „Aki nagy akar lenni közületek, legyen a szolgátok.” Jézus valószínűleg széder esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. A nagycsütörtök a legtöbb országban nem munkaszüneti nap. Legkorábbi lehetséges dátuma március 19., a legkésőbbi április 22.

Mi a Maundry Thursday pontos jelentése? A Maundy Thursday (azaz nagycsütörtök) elnevezése egy latin szóból ered, és meglepően „emberi” jelentést hordoz. A „Maundy” a latin „mandatum” szóból származik, ami azt jelenti: parancs vagy utasítás. Ez pedig egy konkrét bibliai mondatra utal, amelyet Jézus mondott az utolsó vacsorán: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást.” Ez az úgynevezett „mandatum novum” (új parancs), innen rövidült és alakult ki az angol „Maundy” szó.

Jézus megmossa tanítványai lábát. Forrás: wikipedia

A nagyszerda árulása után a nagycsütörtök az intimitás és a közösség napja. Jézus az utolsó vacsorán keresztül arra emlékeztet mindenkit, hogy a szeretet és a szolgálat gyakorlata a hit alapja. A hagyomány szerint ezen az estén Jézus imádkozott is, ahol emberi félelmeit és szorongását is kifejezte, mégis alávetette magát Isten akaratának.

A római katolikus egyházban ezen a napon a püspök az egyházmegye papjaival közösen mutat be szentmisét, amit krizmamisének neveznek. Ennek keretében kerül sor az olajszentelés szertartására, amikor a püspök 12 áldozópap és 7 szerpap közreműködésével megszentel három szent olajat, a krizmát, a katekumenek (keresztelendők) olaját és a betegek olaját. Ezeket aztán az év során egyes szentségek kiszolgáltatása során, vagy különleges szertartásoknál használnak: így például a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, templomszentelésnél.

Az esti szentmisén az utolsó vacsorára emlékeznek, amelyen Jézus megalapította az Eucharisztiát (azaz tulajdonképpen a szentmisét). Hagyomány, hogy szintén az utolsó vacsorán történtekre emlékezve (amikor Jézus megmosta tanítványai lábát) a pap megmossa több hívő lábát, ezzel szimbolizálva a szolgáló szeretetet és az alázat fontosságát.

A pap megmossa a hívők lábát. Forrás: Peter Mackriell - Flickr, CC BY 2.0, wikipedia

A misében számos elem a gyászra, a Jézus halálával kialakuló hiányra, csöndre, ürességre utal, illetve a temetési szertartást idézi. Ugyan a misében felhangzó „glória” után a harangok megszólalnak, de azután a gyász jeleként el is némulnak, akárcsak a szertartás során alkalmazott orgonák, és csengők. Helyettük egészen a nagyszombati szertartásban felhangzó glóriáig fakereplőket alkalmaznak. A gyásznak ezt a jelképét a magyar katolikus hagyományban egy jellegzetes szófordulattal fogalmazzák meg: a hívek szerint ezekben a napokban „a harangok Rómába mennek”.

A mise végeztével az oltáriszentséget (azaz az Eucharisztia keretében átváltoztatott ostyát) is eltávolítják rendes őrzési helyéről a tabernákulumból, és ünnepélyesen egy másik őrzési helyre – jellemzően a templomban kialakított szent sírhoz – viszik, és az egészen a nagyszombati feltámadási mise áldoztatásáig ott is marad. Ezután az „oltárfosztás” szertartásának keretében, a pap minden díszétől (virág, gyertyák, terítő) megfosztja az oltárt, majd a teljesen üres oltárt vízzel lemossa („oltármosás”).

A nap szertartásához, tartozik a „sötét zsolozsma” elimádkozása is, amire a késő esti órákban kerül sor. A zsolozsma keretében az oltárra helyezett gyertyatartóban minden gyertyát meggyújtanak, majd minden zsoltárvers elimádkozása után eloltanak egyet-egyet, a középsőt kivéve, ami az egyetlen világító gyertya marad a templomban. A gyertyák kioltása azt jelképezi, ahogy a szenvedő Krisztust magára hagyják tanítványai. Az égve maradó gyertya Jézus jelképe.

Az utolsó vacsora. Forrás: wikipedia

Az Utolsó vacsora története

A páska ünnepe közeledett, és Jeruzsálem utcái megteltek zarándokokkal. Jézus is elérkezett tanítványaival a városba, tudva, hogy ez lesz az utolsó útja – az út, amely a kereszthez vezet. Egy este, naplemente után, így szólt két tanítványához:

„Menjetek a városba. Találkoztok egy emberrel, aki korsót visz. Kövessétek őt, és mondjátok meg a ház urának: 'A Mester kérdezi: Hol van a szoba, ahol tanítványaimmal megehetem a pászkát?' Ő majd megmutat egy tágas, berendezett felsőtermet. Ott készítsétek elő a vacsorát.”

A tanítványok elmentek, s minden úgy történt, ahogy Jézus mondta. Amikor eljött az este, Jézus leült az asztalhoz a tizenkettővel. A mécsesek halvány fényében ünnepélyes csend uralkodott, mígnem Jézus megtörte a hallgatást:

„Vágyva vágytam arra, hogy ezt a pászkát veletek együtt elfogyasszam, mielőtt szenvedek.”

A tanítványok csendben figyeltek. Jézus ekkor felállt, levette köntösét, kendőt kötött maga köré, vizet töltött egy tálba, és egyenként megmosta tanítványai lábát. Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így válaszolt: „Amit én teszek, most még nem érted, de később meg fogod érteni. Ha nem moslak meg, nem lesz kapcsolatod velem.” Ekkor Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábam, hanem a kezem és a fejem is mosd meg!”

Miután megmosta lábukat, visszaült az asztalhoz, és így szólt: „Tudjátok, mit tettem veletek? Példát adtam nektek: ahogy én tettem veletek, ti is tegyetek egymással így.”

A vacsora közben Jézus megrendítő kijelentést tett: „Bizony, mondom nektek: egy közületek el fog árulni engem.” A tanítványok megdöbbentek. Egyikük a másik után kérdezte: „Csak nem én vagyok, Uram?” Jézus így felelt: „Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, ahogyan meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja!” Júdás is megkérdezte: „Talán csak nem én vagyok, Mester?” Jézus így felelt: „Te mondtad.”

A kenyér és bor emelésének pillanata következett. Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.”

Majd a kelyhet vette, hálát mondott, és így szólt: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Ezután hosszasan beszélt hozzájuk. Elmondta, hogy elmegy, de nem hagyja őket magukra. Elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. Kérte őket, hogy maradjanak meg szeretetében, és szeressék egymást, ahogy ő szerette őket. Végül ezt mondta: „Ne nyugtalankodjék a szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek.”

Miután elénekelték a zsoltárt, elindultak a Gecsemáné-kert felé. A tanítványok még nem sejtették, hogy ez az este örökre megváltoztatja a világot.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora, forrás: wikipedia