Amikor süteményeket kerestem – a világ minden tájáról – a "pingvinpuding" is sokáig versenyben volt. Végül azért nem került be 40 részes sorozatomba, mert nem találtam valós dokumentációt, ami azt bizonyítaná, hogy ez az édesség valóban létezik az Antarktiszon. Érdekességként végül mégis megjelentetem, hátha valaki kedvet érez arra, hogy kipróbálja.

Egy kutatóállomás karácsonyi csodája a jégvilág közepén

Az Antarktiszon nincsenek hagyományos karácsonyi vásárok, nincs fahéjillatú utca, sem ünnepi díszbe öltözött ablakok. Van viszont végtelen hómező, dermesztő hideg, és néhány tucat elszánt tudós, meteorológus és mérnök, akik a világ végén is próbálják megidézni az otthon melegét – egy tányér desszerttel.

A „Pingvinpuding” (vagy ahogy az amerikai kutatók nevezik, Penguin Pudding) nem egy ősi recept, inkább egy improvizált karácsonyi találmány, amely az 1950-es évek végén született a brit Halley kutatóállomáson. A legenda szerint a kutatóknak karácsony estéjén elfogyott a friss élelmiszerkészletük, és csak porleves, tejpor, szárított gyümölcs és némi liszt maradt a raktárban. Az egyik szakács, egy Derek nevű brit férfi (akit a naplóikban is említenek), úgy döntött: akármi is történik, lesz desszert, mert a karácsony puding nélkül olyan, mint a hajó kormány nélkül.

Így született meg a „Pingvinpuding”

A recept állítólag egy nagy adag kreativitással indult. Derek összekeverte a rendelkezésére álló tejport, lisztet, kevés cukrot, tojásport és aszalt gyümölcsöt, majd mindezt egy konzervdobozban gőzölte meg a fűtőtest hőjén. A tetejére pirított csokoládéport szórt, és díszítésként néhány szem szárított mazsolát tett rá, amit találékonyan „pingvinszemeknek” nevezett el. A végeredmény meglepően finom lett: meleg, krémes, illatos, és mindenkit az otthonra emlékeztetett. Ettől a pillanattól kezdve a brit, amerikai, ausztrál és új-zélandi kutatóállomásokon karácsonyi hagyománnyá vált, hogy a személyzet készít egy „Pingvinpudingot” – sokféle változatban attól függően, mi van éppen kéznél a bázison.

Egyes helyeken rumaromát is adnak hozzá (mivel alkohol szigorúan tiltott a legtöbb állomáson, így ez csak illatként szerepel), másutt a tetejét csokoládéval vagy kekszmorzsával szórják meg.

Érdekességek az Antarktiszi karácsonyról

• A legtöbb bázison december 25-én csak szimbolikus ünnep van: egy meleg étel, egy közös filmvetítés, és egy kis édesség.
• Az egyik legismertebb karácsonyi tradíció az, hogy mindenki ír egy kézzel készített üdvözlőkártyát, amit a bázis konyhájában tesznek ki.
• A kutatók gyakran „jégkarácsonyfát” készítenek: egy-egy jégtömbbe zöld ételfestéket öntenek, és fényfüzért tesznek bele.
• És persze ott van a Pingvinpuding: az édes, meleg, otthont idéző illat, ami még a fagyos szélben is káprázatos édesség.

Pingvinpuding – recept (modern, otthon elkészíthető változat)

Hozzávalók:

• 150 g liszt
• 2 evőkanál cukor
• 2 evőkanál vaj
• 150 ml tej
• 1 tojás
• 1 evőkanál kakaópor
• 100 g vegyes aszalt gyümölcs (mazsola, áfonya, narancshéj)
• ½ teáskanál fahéj
• csipet só
• 1 teáskanál sütőpor

Tálaláshoz:

• olvasztott csokoládé vagy csokiszirup
• tejszínhab (lehet tejporból kevert is, a tradíció kedvéért)

Elkészítés:

1. Egy nagy tálban keverd össze a száraz hozzávalókat: liszt, cukor, kakaó, sütőpor, fahéj, só.
2. Add hozzá a vajat és morzsold el benne, majd öntsd hozzá a tejet és a felvert tojást.
3. Keverd bele az aszalt gyümölcsöket.
4. Öntsd a masszát egy kivajazott, hőálló tálba vagy kisebb formákba.
5. Gőzöld kb. 30–35 percig (vagy süsd 170 °C-on 25–30 percig).
6. Locsold meg csokisziruppal, és díszítsd „pingvinszemekkel” – néhány szem mazsolával.

Miért különleges ez a sütemény?

A „Pingvinpuding” nem egy ország édessége, hanem az emberi találékonyság szülötte. Nem az számít, hogy milyen alapanyagaid vannak, hanem arról, hogy mit tudsz létrehozni abból, ami a rendelkezésedre áll, főként, ha korlátozottak a lehetőségeid, hiszen a világ legzordabb helyén vagy.

Létező sütemény-e a pingvinpuding?

A kutatómunka mindig izgalmas, de a „Pingvinpuding” keresése még talán ennél is izgalmasabb volt. Habár története valós hagyományokon alapul, de nem létezik hivatalos, konkrét, dokumentált recept ezzel a névvel. Amit tehát írtam, az nem egy kitalált mese, hanem egy rekonstruált, valós eseményeken alapuló történet, viszont a desszert neve becenév lett a kutatók körében, nem pedig hivatalos, bejegyzett ételnév.

S akkor mi a valóság?

• Az 1950-es években a brit Halley Research Station és később az ausztrál Casey Station valóban készített „Christmas Pudding”-ot a rendelkezésre álló készletekből (szárított gyümölcs, liszt, tejpor, tojáspor stb.).
• A naplókban és levelekben ezek az édességek olykor humoros neveket kaptak, például „Penguin Pudding” vagy „Blizzard Cake”, de ezek nem hivatalos sütemények, inkább helyi becenevek; a már létező édességeket nevezték el így, hiszen azok eredetijét a hiányzó hozzávalók miatt nem tudták ugyanúgy elkészíteni.
• Az alapjuk viszont valós: a brit karácsonyi puding egyszerűsített, expedíciós verziója, amelyet tényleg gőzöléssel készítettek el a fűtőtest hőjén.