Minden évben október 20-án ünneplik a Nemzetközi Lajhár Napot (International Sloth Day); a jeles eseményt már több mint tíz éve megtartják minden olyan helyen a világon, ahol komolyan foglalkoznak a lajhárokkal. A lajhárok kétségtelenül olyan állatok, akiket misztikum és csoda vesz körül. Hiszen hogyan boldogulhat valaki ennyire lassú tempóban egy rendkívül pörgős és felgyorsult világban? Valójában annyira lassan élnek, hogy egy lajhár szőrében nyugodtan eléldegél akár egy algafajta is. Lajhárnap alkalmából mutatok néhány fényképet az érdekes állatról, miközben jobban megismerkedünk vele.

A fotó forrása: mikepacas / Reddit

Segítségünkre egy szakértő, Sam Trull lesz, aki a The Sloth Institute társalapítója és igazgatója, s most elárul néhány érdekességet ezekről a különös lényekről. A non-profit szervezet a mentésre, kutatásra és oktatásra szakosodott, a lajhárok viselkedését figyelik meg, és erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az állatok egészségesek maradjanak és jólétben éljenek.

A fotó forrása: Comisión de Tránsito del Ecuador / Facebook

A fotó forrása: carobrun / Reddit

A fotó forrása: thegrayman / Reddit

A lajhárok a földtörténeti újidő oligocén időszakában alakulhattak ki, és fénykorukat a pleisztocénban élték, amikor hatalmas testű képviselőik fejlődtek ki, számos nemzetségük élt (egyes források szerint 20−22 nem). Ezek talajon mozgó, lassú járású, lomha állatok lehettek, amelyek hátsó két lábukon ülve, farkukkal támaszkodva fogyasztották a fák leveleit. Napjainkban a lajhárok Közép- és Dél-Amerika erdeiben élő emlősök. Két élő családot különböztetünk meg, a háromujjú lajhárfélék (Bradypodidae) és a kétujjú lajhárfélék (Megalonychidae) családját. A felosztást az állatok mellső mancsa határozza meg, mivel a hátsó mancsokon minden lajhárnak három ujja van.

A fotó forrása: Floridadinosaurs / Reddit

A lajhárok fán élő, kizárólag levelekkel táplálkozó állatok, és kalóriaszegény étrendjüknek köszönhetően energiatakarékos életmódot választottak. Így tartósan nem képesek nagy sebességre, ráadásul a lassú mozgás segít nekik elrejtőzni a lombkoronában a rájuk vadászó ragadozók elől. Csendesen közlekednek, ami lehetővé teszi számukra, hogy pillanatok alatt észrevétlenül eltűnjenek ne csak a ragadozók elől, de az őket megfigyelő kutatók elől is. Napi 9−10 órát alszanak, és amikor ébren vannak, jellegzetes testtartással, fejjel lefelé haladnak az ágakon, kb. 400 m-t téve meg óránként. A földön – ahova egyébként nagyon ritkán másznak le, hetente talán egyszer, akkor is üríteni – 250 m/h-s sebességgel kúsznak, viszont alkalmanként vízbe is merészkednek, ahol sokkal gyorsabban képesek úszni. Testhőmérsékletük szokatlanul alacsony az emlősök körében (30−34 °C aktív életmód során, és még alacsonyabb alvás közben).

A fotó forrása: Sam Trull / boredpanda

A fotó forrása: Turtley / Reddit

Zsákszerű gyomrukban baktériumok segítik a levelek emésztését, és a táplálék akár egy hónapot is elidőzhet a lajhár emésztőrendszerében.

A lajhár szőrébe beletelepszik egy algafajta, amely a száraz évszakban barna, az esős évszakban zöld, így beleolvad a környező mohába és lombokba, és olyan, mintha egy termesz- vagy mókusfészek, vagy egyszerűen a fa része lenne.

A lajhár lassú életmódja miatt a lassúság szinonimájává vált a köznyelvben, gyakori inaktív életvitelük miatt régebben azt hitték róluk, hogy pusztán a „levegőből élnek”. Pedig valójában ez a megfogalmazás így nem helyes: a lajhár ugyanis nem lusta, hanem inkább megfontolt, óvatos és energiatakarékos.

A lajhárok legközelebbi rokonai a hangyászok és az övesállatok, vagyis a tatuk.

A fotó forrása: Slotholas_Cage / Reddit

A fotó forrása: rednaxlea / Reddit

A fotó forrása: costaricaanimalrescuecenter.org

A ma élő lajhárok testfelépítése a sajátos életmódnak megfelelően jelentősen módosult, igen különleges.

A mellső végtagok igen hosszúak, a hátsók jóval rövidebbek. A lábaikon hatalmas, sarlószerű karmokat viselnek. A lábujjaik a bőr alatt teljesen összenőttek, a karmok pedig erősen görbültek és hátrahajlók: mindez lehetővé teszi, hogy a legkisebb erőfeszítés és izommunka nélkül lógjanak a fák ágain. Ehhez még az is hozzájárul, hogy homorú talpuk szorosan hozzásimul a faágakhoz.

A csontozat felépítése is kedvez a végtagok és a nyak mozgékonyságának, ugyanis a háromujjú lajhárok körében a nyakcsigolyák száma a szokásos 7-ről 9-re emelkedik, így fejüket szinte képesek a tengelye körül körbeforgatni, emellett mászás közben fejük továbbra is előre néz. Érdekes azonban, hogy a kétujjú lajhároknak csak 6 nyakcsigolyájuk van, vagyis ott nemhogy növekedést, hanem csökkenést tapasztalunk. Nemcsak a nyakcsigolyák, de a bordákat viselő csigolyák száma is nagyobb: 14 helyett 24, az emlősök között a legtöbb. A bordákat nem viselő csigolyák száma 3−4 darabra csökkent. A bordák a lajhároknál nemcsak a tüdőket és a szívet védik, hanem szinte támasztják az összes belső zsigeri szervet – éppen a folyamatos lógó életmód miatt van erre szükség.

A fej gömbölyded, rövid. A szájnyílás igen kicsiny, az ajkak alig mozgathatók. A szájüregben felül mindkét oldalon 5−5 henger alakú zápfog van, alul 4−4 kisebb fogmaradvány. A lajhárok embriójának vizsgálatakor metszőfog-kezdeményeket is felfedeztek, tehát őseiknek lehettek metszőfogaik is. Szemük és fülkagylóik is igen kicsik; az utóbbiak a szőr alatt találhatóak. A farkuk csak alig észrevehető csonkként maradt meg.

A lajhárok gyomra összetett. Alakja hosszúkás, két oldalra osztott, és a nyelőcső a két rész között torkollik a gyomorba. A gyomor jobb fele kisebb, és bélszerűen háromszor csavarodott, bal felét vastag izomszerű ráncok három egységre osztják fel. A szívük, májuk és lépjük kicsik. A légcső alakja igen szokatlan: nagyon hosszú, és a mellüregben hurkot alkot. Ennek kialakulása valószínűleg a növekedéssel függ össze, hisz a fiatal embriókon ez még nem figyelhető meg, azaz posztembrionális képződményről van szó. Kialakulását azzal magyarázzák, hogy a trachea gyorsabban nő, mint a mellkas – mivel kénytelen a fej forgását követni −, így mintegy felgöngyölődik.

Agyvelejük igen kicsi, kevés barázdával, így szellemi képességeik csekélyek. Szaglásuk kiváló, hallásuk és látásuk kevésbé fejlett.

A fotó forrása: squinn2014 / Reddit

A fotó forrása: imgur.com

Bolygónk szempontjából a lajhárok rendkívül fontos élőlények, mondta Sam Trull, a szakértő. A lajhárok segítik az erdészek fontos munkáját, hiszen széthordják a fák magvait különböző helyekre, ráadásul a szőrükben az algákon kívül más élőlények is eléldegélnek, így a gombák, a lepkék és a bogarak. Sajnos azonban hasznuk ellenére is sok fenyegetésnek vannak kitéve, amelyek nem kapnak akkora figyelmet, amekkorát kellene. Kiderült, hogy hat lajhárfaj létezik, és ezek közül kettő az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi és Természetvédelmi Unió) meghatározása szerint veszélyeztetett. Az egyik a törpe háromujjú lajhár, amely a panamai Isla Escudo de Veraguas szigeten honos. A mangroveerdőkben találkozhatunk vele. Maga a sziget lakatlan, de ott is vágják a fát, így a törpe háromujjú lajhár a világ egyik legritkább állata, mindössze 100 példánya él, ezért az IUCN vörös listáján a kihalófélben kategóriában szerepel. A másik a galléros, vagy sörényes lajhár, amely csak Brazília atlanti partvidékén, az erdők egy részén található, és aggasztó, hogy mennyire kevés maradt még belőlük. A lajhárok élőhelyükön számtalan veszéllyel kénytelenek szembenézni nap mint nap. A ma élő lajhárok szinte csak maradványai az egykor nagyon alakgazdag csoportnak. A kihalt lajhárféléket a taxonómia több családba sorolja, amelyek között elefánt nagyságú, hatalmas növényevőket is találunk. A ma élő fajok jellegzetes fán lakó állatok, amelyek annyira szélsőségesen alkalmazkodtak ehhez az életmódhoz, hogy a földön szinte alig tudnak mozogni.

A fotó forrása: Feodorp / Reddit

A fotó forrása: snowfey / Reddit

A fő fenyegetést mégsem a ragadozók jelentik, hanem a lajhárok élőhelyeinek elpusztítása (amely kis és nagy lépésekben is történik, helytől függően), az éghajlatváltozás (sajnos a táplálékuk a megfelelő mennyiségű eső és nap egyensúlyától függ) és természetesen az ember is veszélyt jelent számukra, például ha nem megfelelően szigetelik a vezetékeket, akkor áramütést szenvednek az állatok, de kutyák is gyakran támadják meg őket, ami szintén emberi mulasztás következménye, sőt az is előfordul, hogy autóval ütik el a lajhárokat.

A The Sloth Institute célja, hogy vigyázzon a vadon élő lajhárokra, és megmentse őket. S az emberek figyelmét is felhívják arra, hogy turistaként is figyeljenek oda a lajhárokra.

Sam Trull szerint az jó, hogy a lajhárok egyre népszerűbbek, hiszen így a figyelem középpontjába kerülhetnek, és megoldódhat a problémájuk, viszont ha a lajhárok érdekeit tartjuk szem előtt, akkor egyáltalán nem jó ez a népszerűség. Sajnos ugyanis az emberek élményeik gyűjtésére használják ezeket az állatokat, és egyre gyakrabban fordul elő, hogy szelfit készítenek velük, megérintik, vagy megfogják őket. Akadnak olyanok is, akik elragadják a kis lajhárokat az anyjuktól, és eladják őket állatkerteknek. Ezért Sam arra kéri az embereket, hogy sose fizessenek azért, hogy a lajhárokat megérinthessék, etethessék, kézben tarthassák, vagy fényképezhessék.

A fotó forrása: prewell / Reddit

A fotó forrása: toucanrescueranch / instagram

Végezetül elárulok néhány érdekességet a lajhárokról, amit a The Sloth Conservation Foundation oldalán Rebecca Cliffe vezető lajhárszakértő osztott meg.

Érdekességek a lajhárokról:

• A mai lajhárok hatalmas földi lajhárokból fejlődtek ki; közülük a legmagasabb 6 méter körüli volt. Most, hogy ezt tudjuk, talán nem is olyan ártatlan és aranyos állatok, ugye?
• Bizonyítékok vannak arra is, hogy számos lajhárfaj a víz alatt élt, és tengeri fűvel táplálkozott. Lehet, hogy ezért olyan kiváló úszók a mai napig a lajhárok?
• Bár látszólag gyengének tűnnek, a lajhárok valójában háromszor erősebbek, mint egy átlagember. Tehát egy birkózó mérkőzésen egyáltalán nem biztos, hogy az ember győzne.
• Akár egy jaguárral szemben is győzelmet aratna egy lajhár, mivel speciális izomelrendezése van. Így ha egy jaguár éppen akkor támadna rá, amikor ő a fához simul, akkor nem sikerülne kitépnie a ragadozónak a lajhárt a fa odvából.
• A lajhárok mindenféle energiapocsékolás nélkül lógnak a fákon. Ebben annyira jók, hogy még haláluk után is képesek a fán lógva maradni.
• A lajhároknak köztudottan rossz a látásuk – gyengén látnak gyenge fényben, világosban pedig teljesen vakok! Azonban szaglásuk kiváló és térbeli memóriájuk szinte tökéletes, így nagyon könnyen tájékozódnak.
• Két hím lajhár harca legtöbbször azzal végződik, hogy a vesztes fél leesik a fáról. De szerencsére a lajhár egyedi testalkata úgy van kitalálva, hogy akár 30 méterről is lezuhanhat anélkül, hogy bármi baja is történne. Ez olyan, mintha egy tízemeletes épületről ugrana le, és amikor földet ér, akkor egyszerűen csak elsétál.
• Senki sem tudja pontosan, vajon meddig él egy lajhár. Az viszont biztos, hogy a fogságban nehezen boldogulnak, a legidősebb, állatkertben tartott lajhár 50 év körüli, a szakértők úgy gondolják, a vadonban ennél jóval hosszabb ideig élnek. Ezzel pedig bizonyítható azt is, hogy a hosszú élet kulcsa a lassú és laza életmódban keresendő.

Forrás:

boredpanda.com

wikipedia

Felső kép: PigBeanis / Reddit