Magyarország történelmében kevés olyan nap van, amely annyira mélyen él a nemzeti emlékezetben, mint március 15. Ezen a napon a magyarok az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetére emlékeznek. Arra a pillanatra, amikor egy nemzet békés, de elszánt módon kimondta: szabadságot, függetlenséget és polgári jogokat akar. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a modern nemzeti identitás egyik alapkövévé vált, mivel egyszerre törekedett az egyéni szabadságjogok kivívására és a nemzeti önrendelkezés megteremtésére. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti hőstörténet részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Habsburg-ház csak az Orosz Birodalom nagyarányú katonai beavatkozásával tudott győzedelmeskedni. Az 1848–49-es szabadságharc a magyar nemzet történetének Magyarországon talán legismertebb háborús konfliktusa.

Az események középpontjában a fiatal értelmiségiekből álló csoport, a márciusi ifjak álltak, köztük olyan történelmi alakokkal, mint Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál. Ők voltak azok, akik a forradalom eszméit a pesti utcákra vitték, és lelkes tömegeket mozgósítottak a változás érdekében.

Előzmények

Magyarország a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc elbukása után erősen korlátozott, mégis önállóságot élvezve volt része a Habsburg Birodalomnak. Az 1723-ban elfogadott Pragmatica sanctio törvényesen is rendezte a Habsburg uralkodó és a magyarországi rendek viszonyát. Az egyetlen komolyabb további előrelépést ezen a területen 1848-ig az 1791. évi X. törvénycikk jelentette, amely biztosította az ország jogi függetlenségét a birodalom többi tagállamával szemben.

Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.

Kossuth Lajos. Forrás: Prinzhofer, August, 1817-1885, wikipedia

Az 1847 novemberében Pozsonyban összeült – később utolsónak bizonyult – rendi országgyűlésen a reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a „fontolva haladókat” tömörítő Konzervatív Párt lépett föl határozott programmal. Utóbbiak jelentős mértékben bírták a bécsi udvari körök támogatását is. A téli hónapok során patthelyzet alakult ki, ebbe a helyzetbe hozott döntő fordulatot a február 22-ei párizsi forradalom híre. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen az ellenzék követeléseit: független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt.

A Habsburg Birodalom másik felének pedig alkotmányt követelt, amelynek fontos szerepe lett a március 13-án bekövetkező bécsi forradalom kitörésében. Ezeket a kívánságokat országgyűlési felirat formájában a király elé terjesztették. A tanuló ifjúság a petícióját az országgyűlési rendekkel elfogadtatta, Metternich lemondott. Pesten a végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális forradalmi ifjúság vér nélkül érvényt szerzett egy Irinyi József által fogalmazott 12 pontból álló kérvénynek. Március 15. előtt: Annak elhatározását, hogy ezt a 12 pontos kérvényt az országgyűlésnek, vagy az országos ellenzéki választmánynak nyújtsák be, a március 14-én délután tartandó gyűlésre halasztották. Eközben érkezett Pestre a hír, hogy Bécsben 13-án kitört a forradalom és a bécsi tanuló ifjúság petícióját az országgyűlési rendekkel elfogadtatta; e hír hatása alatt, midőn a gyűlés (a szónokok Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Irinyi József voltak) az utóbbi indítványt fogadta el, a határozattal elégedetlen ifjúság Petőfi, Jókai, Vasvári vezetésével a Pilvax-kávéházba ment és ott a Közvélemény asztalánál elhatározta, hogy másnap, azaz 15-én reggel az egész városban kihirdeti a 12 pontot. Jelen voltak: Petőfi, Jókai, Bozai Pál, Bulyovszky Gyula, Vasvári Pál, Sükei Károly, Telepi György, Hamary Dániel és még néhányan. Gyülekezési helyül a Pilvax-kávéházat jelölték ki, a gyülekezés idejéül a reggeli 8 órát. Petőfi megígérte, hogy még az éjjel költeményt is ír az alkalomra és azt maga fogja elszavalni.

1848. március 13-án Bécsben kitört a forradalom és a tanuló ifjúság a petícióját az országgyűlési rendekkel elfogadtatta, Metternich lemondott. Forrás: wikipedia

A forradalom napja Pesten

1848. március 15-én korán reggel Petőfi Sándor a Pilvax kávéházba sietett, ahol az ifjak összegyűltek. Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát találta ott, Jókai Mór lakására hívta őket, ahol a 12 ponthoz proklamációt szerkesztettek. Petőfi 8 óra körül társaival a Pilvax-kávéházba ment, a kitűzött időre csak hatan jelentek meg (Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Sebő, Gaál Ernő és Hamary Dániel). Itt Jókai felolvasta a 12 pontot és a proklamációt. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Innen indultak el az előzetes megállapodás szerint először a jogi egyetemhez az Egyetem utcába. Annak udvarán már egy csapat tanuló várt rájuk s ott rögtön széket hoztak Petőfi és Jókai számára, itt Petőfi újból elszavalta 2 nappal ezelőtt írt költeményét, a Nemzeti dalt, Jókai pedig fölolvasta a 12 pontot. Innen az Újvilág utcai orvosi egyetemre mentek, itt is félbeszakították az egyetemi előadásokat és az előbbihez hasonlóképpen jártak el az udvaron, később pedig a mérnöki és bölcseleti kar hallgatói előtt; ugyanez történt az egyetemi téren is. Ekkor már nemcsak az ifjúság vette őket nagy tömegben körül, hanem az utcáról is nagy közönség csatlakozott hozzájuk, mely nőttön nőtt.

A követelések között szerepelt többek között:

• sajtószabadság és a cenzúra eltörlése
• felelős magyar kormány létrehozása
• törvény előtti egyenlőség
• közteherviselés
• nemzeti őrsereg felállítása
• a politikai foglyok szabadon bocsátása

A fiatalok ezután a pesti Landerer és Heckenast nyomdához mentek, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták a 12 pontot és Petőfi híres versét, a Nemzeti dal-t. Ez volt a magyar sajtószabadság első pillanata. Míg a nyomtatás tartott, Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy és Irányi beszédet intéztek a néphez. Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dal című költeményét. 

A Vasárnapi Ujság illusztrációja az 1868. március 15-én megjelent számában. Forrás: wikipedia

Délután 3 órakor a Múzeum téren népgyűlést tartottak és a Nemzeti dal és proklamáció példányait ezreivel osztogatták; innen a városházára mentek, a 12 pont elfogadását sürgetvén. Az összegyűlt nép elhatározta, hogy a városházára indul, és ott a polgári kart és városi tanácsot az egyesülésre és kívánságai aláírására felszólítja. A tanácsterem megnyílt, a tanácsnak benyújtották a program pontjait, melyeket a tanácsjegyző tájékoztatása szerint elfogadtak. Ezután Holovics tanácsnok kívánt gondolkozási időt, hogy e pontok tanácskozás alá vétethessenek. Megcáfolta őt Rottenbiller Lipót alpolgármester, arra hivatkozván, hogy már egész délelőtt tanácskoztak efölött. Ezután szónokolt Nyáry Pál Pest megyei alispán és a pontokat pártolta, utána Klauzál Gábor, aki az 1. és 11. pontok rögtöni életbeléptetését is sürgette. A pontokat Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai aláírták, és Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek.

Ezt kívánta a magyar nemzet. Forrás: wikipedia

Csak délfelé oszlott szét a forrongó tömeg. Ezt követően választottak egy rendre ügyelő választmányt, melynek Petőfi is tagja volt. A nép, ideiglenes választmányát a tanács és polgárság választmányával egyesítendőt kinevezve, kívánta, hogy Táncsics Mihály, aki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van Budán – miután kimondatott, hogy cenzúrai törvények nálunk nincsenek, nem is voltak soha – szabadon bocsáttassék, és a censurale collegium rögtön mentessék fel hivatalától. A helytartótanács három pontba egyezett bele: 1. Táncsics kiadatása, 2. a cenzúra eltörlése, 3. sajtóbíróságnak a nép közüli választatása; s egyúttal kimondta, hogy a katonaságot csak azon esetben fogja kirendelni: ha azzal maga a nép saját céljai rendes kivitelére kívánna rendelkezni. Zichy Ferenc, a helytartótanács elnöke, azonnal szabadon bocsátotta Táncsicsot, a nép önkezeivel vonta át kocsiját Budáról a Nemzeti Színház teréig, s bevonult a színházba. A nap egyik legemlékezetesebb eseménye a Nemzeti Múzeumnál történt: Petőfi sokadjára szavalta el a Nemzeti dalt. A legenda szerint ezrek hallgatták, és együtt kiáltották a vers refrénjét:

„Rabok tovább nem leszünk!”

A politikai változás kezdete

A forradalom gyors politikai változásokat indított el. A bécsi udvar kénytelen volt elfogadni a magyar követeléseket, és létrejött az első felelős magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével.

A Batthyány-kormány tagjai. Forrás: wikipedia

Az új korszak alapját az úgynevezett áprilisi törvények adták, amelyeket V. Ferdinánd szentesített. Ezek a törvények modern, polgári állammá alakították Magyarországot: megszüntették a jobbágyrendszert, és szélesebb politikai jogokat biztosítottak.

A szabadságharc

A politikai reformok azonban hamar fegyveres konfliktusba torkolltak. 1848 őszétől Magyarország fegyverrel is megvédte az elért eredményeket a Habsburg Birodalom ellen. A szabadságharc egyik legismertebb vezetője Kossuth Lajos volt, aki a függetlenség egyik legfontosabb szimbólumává vált.

Bár a harc végül 1849-ben vereséggel zárult, a forradalom eszméi – a szabadság, a nemzeti önrendelkezés és a polgári jogok – mélyen beépültek a magyar történelembe.

A Váci csata – 1849. július 17. (Than Mór festménye). Forrás: wikipedia

Hogyan emlékezünk ma?

Napjainkban is március 15. Magyarország egyik legfontosabb nemzeti ünnepe. Az ország minden részén megemlékezéseket, ünnepségeket és koszorúzásokat tartanak.

A legfontosabb hagyományok közé tartozik:

• kokárda viselése a ruhán
• ünnepi beszédek és állami rendezvények
• történelmi felvonulások
• koszorúzás a forradalom hőseinek emlékhelyein
• a Nemzeti dal elszavalása

Az ünnep egyik legfontosabb helyszíne a Magyar Nemzeti Múzeum előtti tér, ahol minden évben nagyszabású állami ünnepségeket tartanak. Március 15. a magyarok számára a szabadság, a nemzeti összetartozás és a polgári jogok szimbóluma. Talán ezért is maradt olyan erős Petőfi sorainak üzenete ma is:

„Talpra magyar, hí a haza!”

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Forradalmi tömeg a Nemzeti Múzeumnál. Forrás: wikipedia