Május 17-én van az LMBTQ+ elfogadás világnapja, hivatalos nevén a homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni világnap, amelyet nemzetközileg gyakran IDAHOBIT néven emlegetnek. Ez a nap egyszerre szól történelemről, emberi jogokról, társadalmi vitákról és nagyon személyes emberi történetekről is.

1990. május 17-én a World Health Organization, vagyis az Egészségügyi Világszervezet eltávolította a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról. Ez ma sokak számára természetesnek tűnhet, de akkoriban óriási fordulópontnak számított. Addig számos országban és társadalomban hivatalosan is betegségként kezelték azt, hogy valaki a saját neméhez vonzódik. A döntés egy hosszú tudományos és társadalmi folyamat eredménye volt, és sok ember számára jelentette azt az első nagy nemzetközi elismerést, hogy velük nincs „baj”, egyszerűen mások.

A világnapot hivatalosan 2004-ben indították útjára aktivisták és civil szervezetek azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet azokra az emberekre, akik a világ különböző részein még mindig hátrányos megkülönböztetést, zaklatást vagy akár erőszakot szenvednek el a szexuális orientációjuk vagy nemi identitásuk miatt. Ma már több mint 130 országban tartanak ehhez kapcsolódó eseményeket.

Az LMBTQ+ rövidítés maga is sokak számára zavaros lehet elsőre. Az L a leszbikus, az M a meleg, a B a biszexuális, a T a transznemű, a Q pedig a queer vagy questioning (kérdéses) szót jelenti. A „plusz” arra utal, hogy a nemi identitás és a szexualitás ennél sokkal összetettebb, és számos más csoport is ide tartozhat. A témában rengeteg vita és nézőpont létezik, de maga az elfogadás világnapja elsősorban nem politikai ünnepnek indult, hanem egy emberi jogi és társadalmi figyelemfelhívó napnak.

Érdekes belegondolni, mennyit változott a világ néhány évtized alatt. A 20. század nagy részében sok országban még börtön járt az azonos nemű kapcsolatokért. Egyes helyeken az emberek elveszíthették a munkájukat, kitagadhatta őket a családjuk, vagy teljes titokban kellett élniük. Voltak időszakok, amikor rendőrségi razziákat tartottak melegbárokban, és az újságok név szerint megszégyenítették az érintetteket. Ma már sok országban törvény védi az LMBTQ+ embereket a diszkrimináció ellen, sőt több helyen azonos nemű párok házasságot is köthetnek. Ugyanakkor a világ más részein még mindig kriminalizálják az azonos nemű kapcsolatokat.

Pont ezért ilyen különös ez a nap: egyszerre szól ünneplésről és figyelmeztetésről. Egyes városokban szivárványzászlókkal díszítik az épületeket, felvonulásokat és kulturális programokat rendeznek, máshol viszont az emberek még ma sem merik nyíltan vállalni önmagukat.

A közösségi média miatt a világnapnak ma már egészen más arca is van. Rengetegen osztanak meg személyes történeteket arról, milyen volt először felvállalniuk magukat a családjuk előtt, hogyan tapasztaltak meg előítéleteket, vagy éppen hogyan kaptak támogatást váratlanul. Mások egyszerűen csak annyit írnak ki: „nem vagy egyedül”. Az internet persze nemcsak támogatást, hanem konfliktusokat is felerősít. A témáról gyakran nagyon éles viták zajlanak, ami jól mutatja, hogy az elfogadás kérdése ma is sok társadalomban érzékeny téma.

Érdekes módon az elfogadás világnapja nemcsak az LMBTQ+ emberekről szól, hanem általában arról is, hogyan viszonyulunk azokhoz, akik különböznek tőlünk. Sok iskola és szervezet ilyenkor beszél a zaklatásról, a kiközösítésről vagy arról, milyen hatása lehet annak, ha valakit folyamatosan gúnyolnak. A világnap egyik fontos üzenete éppen az, hogy a társadalmi légkört nemcsak törvények, hanem hétköznapi emberek alakítják: egy osztálytárs, egy munkatárs vagy egy családtag reakciója néha többet számít, mint egy hivatalos kampány.

A történelem szempontjából is érdekes, milyen gyorsan változhatnak a társadalmi normák. Ami néhány évtizede tabunak számított, arról ma filmek, sorozatok és könyvek szólnak. Ugyanakkor sok ember szerint a világ még mindig nem jutott el oda, hogy mindenkit egyformán kezeljenek. Mások pedig úgy érzik, a téma túl hangsúlyossá vált a médiában. Ez is mutatja, hogy az LMBTQ+ kérdések ma már nemcsak kisebbségi ügyek, hanem szélesebb társadalmi beszélgetések részei lettek.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Astrobobo, pixabay