A Valentin-nap sötét titka


Már megszokhattuk, hogy minden ünnep szépségéhez tartozik egy kis folt, ami megpróbálja beszennyezni az ünnep meghittségét és tisztaságát. A Valentin-nappal sincs ez másként. Eddig a romantika, a szerelem és a csók jutott róla az eszünkbe, a kicsit negatívabb gondolkodásúaknak a drága éttermek, a hatalmas lufik és a túl sok édesség. De ennek a rózsaszín szívecskékbe csomagolt szép ünnepnek valójában eléggé sötét a múltja.

Elég, ha csak visszautazunk az időben, és elmegyünk egészen Rómáig.

 

Az ókori rómaiak nem rózsaszín lufikkal ünnepeltek

Sőt, ha őszinték akarunk lenni, akkor az ő ünnepeik inkább az erőszak felé haladtak. Kivégzett emberek, részeg mulatozók, meztelen papok jellemezték azt az időt.

A február 13-15-e között megrendezett Lupercalia egy termékenységi fesztivál volt, amelyet Faunusnak, a mezőgazdaság római istenének, valamint Róma alapítóinak, Romulusnak és Remusnak szenteltek. A fesztivál kezdeteként a luperciek, a római papok két rendjének tagjai a Lupercal-barlangban gyűltek össze, ahol a csecsemő Romulusról és Remusról egy nőstényfarkas gondoskodott. A papok egy kecskét áldoztak fel a termékenységért és egy kutyát a megtisztulásért. Ezután az áldozati vérrel meghintették a szántóföldeket és a nőket, termékenységüket kérve. A véres késsel két fiatalember homlokát is bekenték, amit aztán tejbe áztatott gyapjúval mostak le. Ez egy beavatási szertartás volt. Utána a papok meztelenre vetkőztek, és végigszaladtak a városon, megkerülve a Palatinust, és minden szembejövőt megcsapkodtak a kecske bőréből vágott szíjakkal. A fiatal nők nem futottak el az ütlegelés elől, mivel ez állítólag azt a célt szolgálta, hogy hamarabb esnek teherbe. A Palatinus körbefutása során érintették a papok a Via Sacrát és a Forumot is, és persze azt a területet, amelyen korábban Romulus és Remus is tartózkodott. Ez maga volt a tisztító szertartás. A csapkodás célja pedig a termékenységi rítus mellett a betegségek és rossz szellemek elűzése is volt. A papok részegek voltak, a nők pedig sorba álltak azért, hogy megüssék őket. Azt gondolták, ettől lesznek termékenyek.

Az ünnepség része volt az úgynevezett párkeresés is, aminek során a város összes fiatal nője egy urnába helyezte a nevét, majd a fiatal férfiak ebből húztak ki egy női nevet. Ha a párosítást megfelelőnek találták, akkor a férfi összeállhatott a nővel a fesztivál idejére – vagy akár egy teljes évre.

Azokban az időkben a kivégzések sem voltak ritkák.

II. Claudius császár i.sz. 270. körül egy Szent Bálint nevű férfit öletett meg, aki pap és orvos volt, mivel fiatalokat házasított meg titokban, hogy megmentse a férfiakat a katonai szolgálat kötelessége alól. A katonáknak ugyanis az akkori törvények szerint nem lett volna szabad házasságra lépni. De a császár egy másik papnak is ugyanezt a sorsot szánta. Mindkét férfit február 14-én végezték ki, és mindkettejüket Bálintnak hívták. Mártíromságukat Szent Bálint-nap megünneplésével tisztelte meg a katolikus egyház.

 

A fotó forrása: Hulton Archive / Getty Images

 

Az V. században I. Gelasius pápa összezavarta a dolgokat azzal, hogy a Valentin-napot kombinálta a Lupercaliával annak érdekében, hogy kiűzze a pogány szertartásokat. Valójában a pápa úgy ítélte meg, hogy az ünnep nem keresztény. Habár ekkor már a hívők nem meztelenül mulattak az eseményen, de a részegség megmaradt, és a pápának egyáltalán nem tetszett ez a viselkedés. Ezért elhatározta, hogy lemond, de végül meggondolta magát, mert rájött, hogy nagyobb sikert érne el, ha az ünnepet egy emberibb eseménnyé változtatná, így február 14-ét Szent Bálint ünnepévé nyilvánította.

A hívők számára ez a nap még mindig a termékenység és a szeretet napja maradt.

 

Romantikus Valentinok

Ahogy teltek az évek, az ünnep egyre romantikusabbá és népszerűbbé vált. Valószínűleg ebben Geoffrey Chaucer költőnek és Shakespeare-nek is nagy szerepe volt, mivel ők alkotásaikban is előtérbe helyezték a szerelmet, a romantikát. Nagy-Britannia után Európa többi részén is ünnepelni kezdték a Valentin-napot. A kézzel készített papírkártyák divatba jöttek.

 

A fotó forrása: Perry-Castañeda Library, University of Texas

 

Végül az ókori hagyomány utat tört magának az Újvilágba. Az ipari forradalom idején, a 19. században piacra dobták a gyárilag készített kártyákat. 1913-ban pedig a Hallmark megkezdte a Valentin-napi kártyák tömeges gyártását.

 

Hogyan ünnepelünk most?

Ha olvastunk már sokszor a Valentin-napról, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy sosem lesz már olyan, mint Chaucer és Shakespeare idején. Mostanra sajnos a Valentin-nap is egy jó üzlet, és ezért a kutatók szerint csak magunkat okolhatjuk. Ha az emberek nem akarnának drága ajándékokat vásárolni, akkor azokat az üzletek egy idő után nem árulnák. Sokan drága ékszert, vagy hatalmas csokor virágot vesznek kedvesüknek, de a szinglik között akad olyan is, aki például saját magát ajándékozza meg.

Mostanra már a Valentin-nap sokat veszített szépségéből, hiszen a pénzről szól. S nem annyira a szeretetről… De legalább nem verik a nőket!

 

 

Forrás:

npr.org

Felső kép: pixabay

 

Tetszett a cikk?

 

Magazin cikkajánló

További cikkek »