Pünkösdi népszokások

Az alábbiakban ismertetem, mely népszokások kapcsolódnak az ünnephez.

A magyar kultúrában számos szokás kötődik pünkösdhöz, amelyek közül több a kereszténység előtti időkre vezethető vissza. Egyes elemek párhuzamba állíthatók az ókori római Floráliákkal, amelyek tavaszköszöntő ünnepek voltak. Ekkor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok – tágabb értelemben a termékenység – istennőjét ünnepelték. Görög megfelelője Khlórisz, jelentése: „Zöldellő”, „Viruló”.

Májusfa

A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát, de sok helyen pünkösdhöz is kapcsolódott ez a szokás. Az ekkor állított fákat gyakran pünkösdkor bontották le, ünnepélyes keretek között.

A májusfa – vagy zöld ág – a természet megújulásának szimbóluma, és legtöbbször az udvarlási szándék jele, szerelmi ajándék volt. A legények csoportosan állították a lányoknak, ami nagy megtiszteltetésnek számított.

A fát szalagokkal, étellel-itallal díszítették, és gyakran közösségi ünnepség, táncmulatság kísérte a kidöntését.

Pünkösdi király

A középkor óta ismert szokás szerint ügyességi próbák – például tuskócipelés vagy karikába dobás – során választották ki a pünkösdi királyt.

A kiválasztott legény különleges kiváltságokat kapott: hivatalos volt minden lakodalomba és mulatságra, és a kocsmában is ingyen fogyaszthatott, amit később a közösség állt. A „királyság” időtartama változó volt: egy hétig, de akár egy évig is tarthatott.

Gyakran ez az alkalom jelentette a legényavatást is, amikor a fiatalok a felnőtt közösség teljes jogú tagjaivá váltak.

Tavaszköszöntés, zöldágazás

Pünkösd hajnalán zöld ágakat és virágokat – például bodzát, pünkösdirózsát vagy jázmint – tűztek a házakra, ablakokba vagy kerítésekre.

A néphit szerint ez védelmet nyújtott a villámcsapás és a rossz erők ellen. Egyes vidékeken külön a lányos házakat díszítették így, ami egyfajta jelzés is volt a közösség számára.

Pünkösdi királynéjárás

Ez a szokás elsősorban lányokhoz kötődött. Több nagyobb leány körbevitt a faluban egy kisebb, gyakran a legfiatalabb és legszebb kislányt, aki a „pünkösdi királyné” szerepét töltötte be.

Énekeltek, jókívánságokat mondtak, majd az udvarokon kendőt feszítettek a királyné feje fölé, vagy fátyollal takarták le. A szertartás végén megemelték őt, miközben termékenységvarázsló mondókákat mondtak.

Ez a szokás később adománygyűjtéssel is összekapcsolódott.

Pünkösdölés

A pünkösdölés során fiatalok vagy gyermekek csoportja járta végig a falut énekelve, táncolva. Gyakran pünkösdi király és királyné szereplőket is megjelenítettek, vagy akár lakodalmi menetet alakítottak ki.

A szokás fő célja az adománygyűjtés volt: a házaknál ajándékokat, élelmet kaptak.

Törökbasázás, borzajárás és rabjárás

Nyugat-Magyarország egyes vidékein különleges, játékos szokások is kialakultak.

A törökbasázás során egy fiút szalmával kitömött ruhába öltöztettek, és házról házra kísérték. Az udvarokon tréfás módon ütögették, hogy ugráljon, amiért cserébe tojást vagy pénzt kaptak.

A rabjárás során fiúk „láncra verve” járták a falut, és adományokat kértek.

A borzajárásnál egy fiút bodzaágakból készült köpenybe öltöztettek, és végigvezették a településen.

Pünkösdi határjárás

Egyes vidékeken pünkösdkor határjárást is tartottak: a falu lakói körbejárták a település határát. Ennek célja részben a közösségi összetartozás erősítése, részben a termés megáldása volt.

Ez a szokás jól mutatja, hogy a pünkösd nemcsak vallási, hanem gazdálkodáshoz és termékenységhez kötődő ünnep is volt.

Csíksomlyói búcsú

Csíksomlyói zarándokok tömege a Hármashalom oltár előtt 2013-ban. Forrás: Einstein2, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A pünkösdi búcsú hagyományáról már a 15. századból fennmaradtak írásos emlékek.

A katolikus hívek pünkösdszombaton érkeznek meg a kegytemplomhoz, majd a mise után felvonulnak a két Somlyó-hegy közé. A búcsú ma is élő hagyomány, és a magyarság egyik legjelentősebb vallási találkozóhelyévé vált.

A csíksomlyói pünkösdi búcsút a Hungarikum Bizottság hungarikummá nyilvánította, elismerve annak egyedi vallási és közösségépítő szerepét. Ez a több évszázados hagyomány a Kárpát-medencei katolikus magyarság egyik kiemelkedő szellemi értéke.

Mi maradt meg mindebből napjainkra?

A pünkösdi népszokások közül ma már sok csak emlékeinkben él, de több hagyomány részben vagy átalakult formában továbbra is jelen van.

A májusfaállítás és -kitáncolás még ma is sok településen közösségi esemény, gyakran fesztiválokhoz, falunapokhoz kapcsolódva. A pünkösdi király és királyné alakja inkább jelképpé vált, de hagyományőrző rendezvényeken időnként újraéled.

A pünkösdi királynéjárás és a pünkösdölés egyes vidékeken gyermekjátékok, iskolai műsorok vagy néptánccsoportok előadásai formájában maradt fenn.

A csíksomlyói búcsú viszont ma is élő és tömegeket megmozgató vallási esemény, amely évről évre bizonyítja, hogy a pünkösd nemcsak múlt, hanem jelen is.

A régi szokások mögött meghúzódó üzenet – a megújulás, az összetartozás és a közösség ereje – ma is érvényes. Talán éppen ezért tudtak ezek a hagyományok, ha megváltozott formában is, de fennmaradni.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: toja23 (pixabay)