Minden évben január utolsó vasárnapján a lepra elleni küzdelem világnapját (World Leprosy Day) tartják világszerte. Ez a nap nem csupán a még ma is létező betegségről szól, hanem a több ezer éves félelemről, előítéletről és társadalmi kirekesztésről is. Bár a modern orvostudomány mára hatékony gyógymódot kínál, a lepra árnyéka sok közösségben még mindig jelen van – elsősorban nem orvosi, hanem társadalmi értelemben. A valódi kihívás: a szégyenkezés.

Mi is valójában a lepra?

A lepra – orvosi nevén Hansen-betegség – egy bakteriális fertőzés, amelyet a Mycobacterium leprae nevű kórokozó okoz. Elsősorban a bőrt, az idegrendszert és a nyálkahártyát érinti. A betegség lassan alakul ki, akár évek is eltelhetnek a fertőzés és a tünetek megjelenése között.

Évezredeken át tartották a leprát isteni büntetésnek, illetve az erkölcsi romlottság jelének. A betegek gyakran elszigetelésre, száműzetésre számíthattak, elveszítették családjukat, munkájukat, emberi méltóságukat. Ez a társadalmi stigma (megbélyegzés) sok esetben túlélte magát a betegséget. Még ma is előfordul, hogy a gyógyult betegek nem térhetnek vissza közösségükbe, nem házasodhatnak, vagy nem kapnak munkát – pusztán múltbéli diagnózisuk miatt.

Fontos hangsúlyozni: a lepra ma már gyógyítható, és megfelelő kezelés mellett nem fertőző. A világszerte alkalmazott többkomponensű gyógyszeres terápia (MDT) hatékonyan megszünteti a betegséget, különösen, ha időben felismerik.

A lepra elleni küzdelem világnapját azért hozták létre, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy napjainkban is évente több százezer új esetet regisztrálnak világszerte, főként Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Ezek nagy része olyan térségekben fordul elő, ahol a szegénység, az egészségügyi ellátás hiánya és az alacsony ismeretszint megnehezíti a korai felismerést. A témában hangsúlyt fektetnek arra, hogy bár a betegség hatékonyan kezelhető, a társadalmi előítéletek továbbra is súlyosan érintik az érintettek életét, és sokan eltitkolják tüneteiket, így késve kerülnek kezelésre.

A világnap céljai közé tartozik:

• a korai diagnózis és kezelés fontosságának hangsúlyozása,

• a tévhitek és félelmek eloszlatása,

• a diszkrimináció elleni fellépés,

• valamint a gyógyult betegek társadalmi reintegrációjának támogatása.

Sok szakértő szerint ma a lepra legnagyobb „szövődménye” már nem maga a betegség, hanem a megbélyegzés. A félelem miatt sokan nem mernek orvoshoz fordulni, ami késlelteti a kezelést és így növeli a maradandó idegrendszeri károsodások kockázatát. A tudás azonban fontos ahhoz, hogy gyógyítsuk a félelmet. Minél többet tudunk a lepráról, annál kevésbé félünk tőle – és annál kevésbé félünk azoktól az emberektől, akik érintettek voltak.

A modern orvoslás már megtette a maga részét. A következő lépés a társadalomé: elfogadás, empátia és szolidaritás. Hiszen egyetlen betegség sem foszthat meg senkit az emberi méltóságától. A nap alkalmából számos nemzetközi szervezet, kórház, és civil szervezet szervez eseményeket, amelyek célja a betegség tünetei ismeretének növelése, a kezeléshez való hozzáférés biztosítása, valamint a szégyenkezés csökkentése.

Forrás: 

wikipedia

Felső kép: wikimedia commons