A Parkinson-kór világnapját minden évben április 11-én tartják, mivel 1755-ben ezen a napon született James Parkinson angol orvos. Ő volt az első, aki szisztematikusan leírt hat beteget, akik a nevét viselő kór tüneteit hordozták. A betegeket nem hivatalosan vizsgálta meg, hanem napi sétája alkalmával figyelte meg őket, és néhány esetben a betegek egyszerű vizsgálatával, megkérdezésével nyerte a kórtörténetet. Az 1817-es Egy tanulmány a remegő bénulásról (An Essay on the Shaking Palsy) című munkája tette őt híressé, amiben elsőként írta le a „reszkető bénulást” („Paralysis agitans”), vagyis azt az állapotot, amit hatvan évvel később Jean-Martin Charcot átnevezett Parkinson-kórnak.

William Richard Gowers ideggyógyász rajza Parkinson-kórban szenvedő betegről (1886). Forrás: wikipedia

Ezt a jeles napot az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-ben nyilvánította hivatalossá a betegek támogatása és a betegség tudatosítása érdekében. A világnap célja a társadalmi elfogadottság és az egészségügyi edukáció elősegítése, mivel a Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után. Bár a betegség jelenlegi tudásunk szerint gyógyíthatatlan, megfelelő terápiával (gyógyszeres kezelés, mély agyi stimuláció, gyógytorna) a tünetek jól kezelhetők és az életminőség javítható.

Parkinson-kóros ember. Forrás: Albert Londe (1858-1917), wikipedia

A Parkinson-kór egy lassan előrehaladó idegrendszeri betegség, amely elsősorban a mozgást érinti, de valójában sokkal több annál. Hatással lehet a beszédre, az alvásra, a hangulatra, sőt még az arckifejezésekre is. Az ember nemcsak a mozdulataiban változik meg, hanem sokszor a mindennapok ritmusában is. A betegség dopaminhiányt okoz az agyban, ami remegést, izommerevséget és mozgáslelassulást eredményez. A Parkinson-kór apró jelekkel kezdődik – egy alig észrevehető kézremegéssel, lassabb mozdulatokkal, megváltozott testtartással. Olyan tünetekkel, amelyekről könnyű azt gondolni: „csak a fáradtság”, „csak az időjárás”, „csak az életkor” okozza. Április 11-én pont ezekre a finom, mégis sorsfordító jelekre irányul a figyelem. A betegeknek nemcsak a betegséggel kell együtt élni, hanem azzal a folyamatos alkalmazkodással is, amit az megkövetel.

A Parkinson-kór ábrázolása. Erica Rodriguez (művész) alkotásai. Forrás: 1. kép, 2. kép, 3. kép / wikipedia

Világszerte mintegy 10 millió embert érint a kór, Magyarországon pedig 20-30 ezer betegről tudunk. A kezelés hatékonysága pedig nagyban függ a korai diagnózistól és a tünetek megjelenése és kezelés közötti időtől. A világnap célja nem csupán az, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, hanem az is, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. Mert a Parkinson-kór nemcsak azokat érinti, akiknél diagnosztizálják, hanem a családtagokat, a gondozókat, a környezetet is. Egy közös történetté válik, amelyben a türelem, a megértés és a támogatás kulcsszerepet kap.

Ma már egyre több lehetőség áll rendelkezésre a tünetek kezelésére és az életminőség javítására. A kutatások folyamatosak, az orvostudomány fejlődik, de legalább ennyire fontos az is, hogy beszéljünk róla.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Ivan S, pexels