A Madarak és Fák napját Magyarországon minden évben május 10-én ünnepeljük. Az ötlet még a 19. század végén született meg, amikor egyre többen kezdték felismerni: a természet védelme nemcsak tudományos vagy gazdasági kérdés, hanem erkölcsi felelősség is. A madarak és fák napja a Föld napjának a testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Az ünnep hazai meghonosításában nagy szerepe volt Herman Ottó zoológusnak és Chernel István ornitológusnak, akik szenvedélyesen hitték, hogy a természet szeretetére már gyermekkorban meg kell tanítani az embereket. És talán éppen ez a nap legfontosabb üzenete: kapcsolatban maradni a természettel.

Chernel István ornitológus az első magyarországi madarak és fák napja szervezője. Forrás: wikipedia

Története

Klebelsberg Kuno 1931-es rendeletéből kiderül, hogy az emléknap az amerikai Madarak napja (Birds day) és a Fák napja (Arbor day) alapján született meg. Ezen a napon a tanító hagyományosan „szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is”. A fákkal kapcsolatban az oktató „a fák jelentőségét fejtegeti”, a lényeg azonban az, hogy minden gyermek ültessen egy fát, mely fa „azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik”.

Az első világháború és az azt követő évtized alatt veszített jelentőségéből „ez a szép, a lelkület finomítására annyira alkalmas, poétikus intézmény”. Klebelsberg azonban Apponyi Albert felé tanúsított tiszteletével indokolja a szokás felújítását: „újból teljes érvényt igyekszem szerezni annak a fennkölt szellemből fakadó rendelkezésének, mellyel a magyar erdők, mezők dalos madarainak és a fáknak megvédelmezését kívánta elérni akkor, amikor a fogékony gyermeklelket a madarak és fák szeretete felé igyekezett gyöngéden hajlítani”. A miniszter rendeletében visszajelzést is előír annak ellenőrzésére, hogy az iskolákban megtartják-e a napot, milyen eredménnyel, ültetnek-e fákat, az iskolák rendelkezésére áll-e minden szükséges segítség, illetve konkrétan Herman Ottó Madarak hasznáról és káráról című munkája a birtokukban van-e. Klebelsberg meggyőződése szerint a hagyomány újraélesztésével „a fa és bokor szeretete elterjed a nép között, mert annak megóvásával és ápolásával együtt önként föltámad és gyökeret ver a nép szívében, értelmében egyaránt a hasznos madarak védelme is”.

A második világháború és az államszocializmus évei alatt, ha feledésbe nem is merült, de kisebb jelentőséggel bírt ez a jeles nap (vélhetően amerikai eredete és a dualizmusban, később a Horthy-rendszerben történt megszületése, majd újjászületése miatt).

A madarak és fák napját a két világháború között az első csehszlovák köztársaság iskoláiban is megünnepelték.

Gemenci erdő, Lassi megállóhely, Magyarország. Forrás: Élisabeth Clary, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Napjainkban

A modern ember gyakran úgy él, hogy észre sem veszi a körülötte lévő élővilágot. Reggel autóba ül, egész nap a telefonját használja, rohan, este pedig bezárkózik a négy fal közé. Közben egyre távolabb kerül attól a világtól, amely évszázadokon át az ember életének természetes része volt. Pedig egyetlen parkban tett séta, egy madár etetése vagy egy fa elültetése is képes arra, hogy kicsit visszahozza ezt az elveszett kapcsolatot.

A madarak különösen fontos szereplői az életünknek. Nemcsak szépek és megnyugtató hallgatni őket, hanem nélkülözhetetlenek az ökoszisztéma működésében is. Sok faj segít kordában tartani a rovarokat, mások a növények terjedésében játszanak szerepet. Ha eltűnnek a madarak, az egész természet egyensúlya megbillen.

Ugyanez igaz a fákra is. Árnyékot adnak, tisztítják a levegőt, oxigént termelnek, otthont biztosítanak állatoknak és embereknek egyaránt. Egy idős fa valójában egy egész apró világ: mohák, rovarok, madarak és kisebb élőlények százai kapcsolódnak hozzá. Mégis hajlamosak vagyunk csak akkor észrevenni a fákat, amikor kivágják őket.

Sok iskola és óvoda ma is külön programokkal ünnepli ezt a napot: facsemetéket ültetnek, madárhangokat tanulnak, kirándulásokat szerveznek. Ezek az élmények talán apróságnak tűnnek, mégis meghatározóak lehetnek. A természet szeretete ugyanis nem tankönyvekből születik meg. Inkább abból az élményből, amikor valaki először lát közelről egy fiókát, meghallja az erdő csendjét, vagy saját kezével ültet el egy fát. De néha az is elég, ha egy balkonládába virágot ültetünk, egy madáritatót helyezünk ki, vagy megtanítjuk egy gyereknek: milyen különbség van egy feketerigó és egy veréb között.

Tengelic a madáretetőn. Forrás: Apogr, wikipedia

Erre ma még nagyobb szükség van, mint valaha.

A klímaváltozás, az erdőirtások, a városok terjeszkedése és a környezetszennyezés mind azt mutatják, hogy a természet védelme már nem pusztán egy szép ügy, hanem közös túlélési kérdés. A Madarak és fák napja pedig emlékeztet arra, hogy minden apró figyelem számít.

Magyarország. Forrás: Molnár Tamás Photography, pexels

Lehet, hogy egyetlen ember nem tudja megváltoztatni a világot. De egy elültetett fa árnyékában egyszer majd valaki megpihenhet. És egy megmentett madár gyönyörű dala talán még sokáig része maradhat a reggeleknek. Hiszen ezen a napon jobban figyelünk a rigó énekére az ablak alatt, a gesztenyefa árnyékára, vagy megértjük azt, hogy mennyire természetesnek vesszük mindazt, ami nélkül valójában nem tudnánk élni.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Анастасия Вовченко, pexels