Január 13-án Észak-India falvaiban és városaiban különös fények jelennek meg. Máglyák gyúlnak, emberek állják körbe a tüzet, énekelnek, táncolnak, gabonát és édességet dobnak a lángokba. Ez a Lohri, India egyik legrégebbi, máig létező téli ünnepe.

A Lohri elsősorban mezőgazdasági ünnep, amely a téli napforduló utáni időszakhoz kötődik. Bár a csillagászati napforduló decemberben van, a hagyományos indiai naptár szerint január közepén kezdődik az az időszak, amikor a nappalok már érezhetően hosszabbodnak. A Lohri ezt a fordulópontot jelzi: a hideg, sötét tél lassan visszahúzódik, és megkezdődik a felkészülés az új termésre.

Férfitánc (bhangra) az ünnepségen. Forrás: Global Institutes, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Az ünnep különösen fontos Pandzsáb államban, ahol a búza a fő termény. Januárban a vetés már megtörtént, a gazdák pedig a természet jóindulatát kérik a következő hónapokra. A tűzbe dobott felajánlások – szezámmag, puffasztott rizs, földimogyoró, cukornád – mind valódi termények, amelyek a hála és az áldozat gesztusát fejezik ki. Hálaadás a földnek és kérés a jó termésért. A Lohri középpontjában a közös máglya, vagyis a szent tűz áll. A résztvevők körbejárják a tüzet, miközben énekelnek, és a lángokba dobják felajánlásaikat. A tűz egyszerre jelent védelmet a hideg ellen, megtisztulást és új kezdetet. Lohri idején nemcsak a hideget „égetik el”, hanem a múlt nehézségeit is.

A Lohri ünnepéhez szorosan kapcsolódik Dulla Bhatti, egy 16. században élt pandzsábi népi hős, aki a mogul uralom idején a szegényeket védte. A történelmi források szerint Dulla Bhatti lányokat mentett meg az emberkereskedőktől, és gondoskodott róla, hogy tisztességes házasságot kössenek – gyakran saját pénzén. A Lohri-énekek máig megemlékeznek róla, nevét generációk óta ismerik. Ez ritka példa arra, hogy egy konkrét történelmi személy ilyen mélyen beépüljön egy ünnep hagyományaiba.

A Lohri különösen fontos azoknak a családoknak, ahol az elmúlt évben gyermek született vagy házasság köttetett. Ilyenkor az ünneplés nagyobb, az ajándékozás hangsúlyosabb. Az ilyen családok gyakran ajándékokat osztanak, és vendégeket hívnak. Ez a szokás a hagyományos pandzsábi társadalomban a közösségi összetartozást erősíti, amikor a családi események az egész falut érintik. Az esemény nem magánügy: a közösség együtt örül az új kezdeteknek.

Gidhára (női tánc) várakozva. Forrás: Raminder pal Singh, CC BY-SA 2.0, wikipedia

Bár a Lohri falusi gyökerekkel rendelkezik, ma már nagyvárosokban – Delhiben, Chandigarban, Amritsarban – is látványos esemény, illetve az indiai diaszpórában is megünneplik. Kanadában, Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban élő pandzsábi közösségek minden évben máglyát gyújtanak, ha a helyi szabályok engedik. A férfiak bhangra, a nők gidha táncot járnak, hagyományos dobszó, a dhol ritmusára. Ezek nem színpadi előadások: a tánc a közösségi öröm spontán kifejezése.

A Lohri így nemcsak ünnep, hanem identitásőrző gesztus is egy globalizált világban.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Karen Sandhu, CC BY 2.0, wikipedia