Magyarországon kicsit másként ünnepeljük a karácsonyt, mint egyes országokban. Az én családomban például december 24-én díszítjük fel a fenyőfát, Szenteste szokott megérkezni a Jézuska, akkor ajándékozzuk meg egymást, akkor foglalunk helyet az ünnepi asztalnál, és azon a napon díszítjük ünnepibe a szívünket. Viszont a kétezres évek elején lehetőségem volt arra, hogy egy teljes évet az Egyesült Államokban töltsek, és így az egy év alatt részt vehettem egy igazi amerikai karácsonyon is.

A tengerentúlon egészen másfajta karácsonyi élményben volt részem. Meglepő módon már december 1-jén feldíszítettük a fát, és onnantól kezdve egészen az ajándékozásig mindennap kerültek alá becsomagolt ajándékok, amiket természetesen december 25-én bontogattunk ki egyesével. Azt hiszem, nem árulok el azzal titkot, hogy mire elérkezett a nagy nap, addigra annyi ajándék került a fa alá, hogy egy ajándékboltot lehetett volna nyitni belőlük. Én, magyarként kicsit túlzásnak éreztem, de hát ha ez a szokás…

Az amerikai gyerekeknek nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem a Mikulás, december 25-én. A legérdekesebb szokás és eltérés az volt számomra, hogy bizony az ottani gyerekek megvendégelik a Mikulást. A kandalló tetejére tejet és kekszet készítenek ki neki, amit ő valószínűleg örömmel el is fogyaszt, legalábbis a reggel talált morzsákból erre lehet következtetni. De vajon honnan ered ez a nagyon érdekes hagyomány? Mai írásomban ezt a témát járom körbe.

Az Egyesült Államokban egy tányér keksz és egy pohár tej kikészítése a kandalló tetején olyannyira megszokottá vált, hogy nem telhet el úgy Szenteste, hogy az amerikai gyerekek ne élnének ezzel a lehetőséggel. De ez nem volt mindig így. Az egyik kutatás szerint a süti-tejes szokás valójában egy régebbi hagyományból fejlődött ki, amely szerint a családok ajándékozták meg a Mikulást és nem fordítva. Tették ezt úgy, hogy mindenféle finomsággal tömték meg a harisnyákat, és üdvözlő ajándékként a kémény mellé akasztották, ahol a Mikulás könnyen megtalálta. Mostanra viszont ez a szokás kissé átalakult, és a harisnyában található ajándékok, finomságok a család egyes tagjainak érkeznek, és nem a Mikulásnak.

A keksz és a tej szokása az 1930-as évektől működik, vannak olyan családok, akik sárgarépát is kitesznek, hogy Rudolf, a rénszarvas se maradjon éhen. A nagy gazdasági világválság idején vált az amerikai ünnepek hagyományává ez a kedves szokás, mert a nehézségek éveiben a szülők úgy gondolták, hogy rendkívül fontos megtanítani gyermekeiknek azt, hogy hálát adjanak az ajándékokért, amelyeket karácsonykor, vagy más alkalmakkor kapnak, és értékeljék azt, amijük van. Továbbá a szülők azt is fontosnak tartották, hogy gyerekeik segítsenek másokat is, ennek lett az az eredménye, hogy tejjel és keksszel várták a Mikulást. Ez a szokás azóta is fent maradt, habár sajnos sokan már nem szívjóságból, hanem inkább kenőpénz gyanánt adnak a Mikulásnak egy kis harapnivalót, azt remélve, hogy így a piros kabátos, vidám szakállas férfi több ajándékot tesz a fa alá.

Azonban mint kiderült, ennek a nagyon régi szokásnak az eredeti gyökerei még régebbre vezethetők vissza, egészen az ősi skandináv mitológia idejére. Ez a hagyomány a mai napig is él, Dániában, Belgiumban és Hollandiában például szénát és sárgarépát hagynak elöl a kimerült állatnak, ezekben az országokban azt hiszik, hogy a Mikulás szánját nem rénszarvasok, hanem lovak húzzák. Cserébe a lovaknak kitett táplálékért csokoládét, kakaót, mandarint, narancsot és marcipánt kapnak a gyerekek.

Az évek során a süti és a tej szokása kissé átalakult, a különböző országok megalkották a saját változatukat, nyilván az egyes országok Mikulásai ízlését is figyelembe véve. A brit és az ausztrál gyerekek egy kis sherryt és húsos pitét hagynak kint a Mikulásnak, a svéd gyerekek pedig finom rizspudinggal várják az éjszakai látogatót. Amikor a Mikulás játékokat szállít Írországba, akkor egy korsó Guinness sör várja őt a kandallón, Franciaországban egy pohár bort kap, de a francia gyerekek a cipőjüket szénával, sárgarépával és más falatokkal töltik meg, hogy a Mikulás szamara se maradjon ki a finomságokból.

Forrás:

history.com

Képek: pexels.com