Minden évben január harmadik vasárnapja A VALLÁSOK VILÁGNAPJA. 

Ezt a világnapot az amerikai Országos Spirituális Közgyűlés hozta létre 1950-ben azzal a céllal, hogy elősegítse a különböző vallású emberek kölcsönös elfogadását. A kezdeményezés arra hívja fel a figyelmet, hogy nemtől, vallástól vagy közösségi hovatartozástól függetlenül minden ember egyenlő. 

Napjainkban legalább kilenc etikailag fejlett világvallást különböztetünk meg: a hinduizmust, a dzsainizmust, a buddhizmust, a kínai univerzalizmust, a szikhizmust, a zoroasztrizmust, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot. 

A vallások világnapja mozgó ünnep, nem kötődik fix dátumhoz, minden évben január harmadik vasárnapján ünneplik.

Mi a vallás? 

A vallás olyan egyetemes és átfogó fogalom, amelyre nehéz pontos meghatározást adni. Számos megközelítés létezik, amelyek eltérő nézőpontból ragadják meg lényegét. Gustav Mensching (1959) szerint a vallás „élményszerű találkozás a szenttel és a szenttől meghatározott ember válasz-cselekménye”. Edward Burnett Tylor (1871) meghatározása ezzel szemben így hangzik:„szellemi lényekbe vetett hit”. A két meghatározás közti különbség a megközelítés módjából fakad: az első a vallás megnyilvánulásaira összpontosít (funkcionális szemlélet), míg a második annak lényegét próbálja megragadni (szubsztanciális szemlélet). 

A vallás még általánosabb értelmezését adja Helmuth von Glasenapp (1891–1963) valláskutató Az öt világvallás című művében. Meghatározása szerint: "Vallásnak azt a – megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő – meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben." Glasenapp hozzáteszi, hogy az etikailag fejlett vallások ezt a meggyőződést a világ erkölcsi rendjébe vetett hittel kapcsolják össze. Ez a hit az ember cselekedeteiért vállalt erkölcsi felelősségben, a magatartás igazságos megítélésében és a tökéletesség legmagasabb fokának elérésébe vetett reményben jut kifejezésre.

Forrás: ISKCON TV Dhaka, pexels

A vallás dimenziói 

A vallás az emberi kultúra egyik alapvető megjelenési formája. Ahogyan a kultúrák különböznek és hasonlítanak egymásra, úgy a vallások is magukon viselik ezeket a sajátosságokat. Emiatt helyesebb a „vallásokról” többes számban beszélni; az egységes „vallás” fogalma inkább a modern tudományos gondolkodás terméke. 

A vallások tudományos vizsgálata két fő területre osztható: a vallástörténetre és a valláselméletre. A vallástörténet a vallások történeti tényeit tanulmányozza, míg a valláselmélet a vallási rendszerek, funkciók és társadalmi hatások elemzésével foglalkozik. 

A vallás összetett jelenségének megértéséhez hét vallási dimenzió különíthető el: 

• Élmény – a „vallási élmény”, amely során a hívő az istentiszteleten, vallási előadásokon, személyes elmélyülésben vagy lelki olvasmányok hatására átélheti az „Istennel való találkozás” élményét. Ezek az élmények kiemelhetik a hétköznapokból, örömöt és cselekvésre való késztetést adhatnak.
• Társadalmi – a vallás közösségi jellege, az egynél több személy által megélt közös élmény.
• Narratív – a vallási élmények történeti elbeszélése és továbbadása az utókor számára.
• Tanítási – a vallási tapasztalatok és hitek rendszerezett kifejtése.
• Etikai – a vallás tanításain alapuló erkölcsi magatartás.
• Rituális – a vallási élmények megidézését és fenntartását szolgáló rendszeres gyakorlatok.
• Anyagi – a vallás tárgyi megjelenése, valamint intézményeinek és szervezeteinek gazdálkodása. 

Tágabb értelemben a vallás a hitelvek és vallásgyakorlatok összefüggő rendszere, amely magyarázatot kíván adni a világ és az ember eredetére, létezésére és az emberi élet céljára – legalábbis a vallások önértelmezése szerint.

Jóság és szolgálat

A vallás elsősorban jóság és szolgálat: Istenben megélt élet. Aki képes feltétel nélkül szeretni, másokkal szemben kedves, igazmondó és becsületes, akinek hite és odaadása rendületlen, az valóban vallásos ember.

A vallás lényege nem a harangszóban, nem a nyakon hordott jelképekben vagy a homlokra festett jelekben rejlik. Nem az imák számában, nem a rendszeres templomlátogatásban, és nem is abban, hogy valaki teistának, panteistának vagy ateistának vallja magát. Vallásunk nem az, amiről állítjuk, hogy hiszünk benne, hanem az, ahogyan az életünket éljük. Annak szenteljük a vallásunkat, amire gondolatainkat, tetteinket és egész életünket fordítjuk. Ez az igazi vallás: a jóság, a tisztaság és az önzetlen szolgálat gyakorlása a világi kísértések közepette.

A vallás és Isten elválaszthatatlan egységet alkot. A vallás nem pusztán eszmecsere Istenről, és nem is elméleti elfogadás. Önmagában a hit kimondása még senkit nem tesz vallásossá. A valódi vallás túlmutat minden érven: az ember belső átalakulása, átlényegülése és önmegvalósítása.

A Biblia, a Korán, a Bhagavad-gítá és a Zend-aveszta mind szent könyvek, amelyek az isteni tudás lényegét hordozzák. Ahura Mazdá, Alláh, Ísvara, Jehova és Jahve mind ugyanannak az egyetlen Istennek különböző nevei.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: pexels