A maszk mögött


Amikor farsang idején maszk kerül az arcra, valójában nem elrejtőzünk, hanem megmutatjuk egy másik arcunkat is, amit a hétköznapokban ritkán engedünk felszínre. A jelmez nem csupán ruha, az álarc nem puszta dísz: átjáró egy másik világba, ahol feloldódnak a gátlások, és ideiglenesen mindenki azzá válhat, akivé szeretne.

A farsangi maszkos mulatságok mögött évszázadok hiedelmei, félelmei és vágyai húzódnak meg. A maskara egyszerre volt védelem, varázseszköz és szabadság.


Forrás: Helena Jankovičová Kováčová, pexels

 

A maszk eredeti ereje – gonoszűzés és átváltozás

A maszkhasználat gyökerei messzire nyúlnak vissza, jóval a kereszténység előtti időkbe. Őseink hittek abban, hogy a világ nem csupán abból áll, amit látunk: szellemek, démonok, ártó erők is körülvesznek bennünket, különösen az év fordulópontjain.

A farsang ideje ilyen határhelyzet volt. A tél és a tavasz közötti bizonytalan időszak, amikor a természet „még nem döntötte el”, merre billen. A maszk ebben az időben védelmet nyújtott. A torz arcok, állati vonások, félelmetes alakok elriasztották a rosszat. Legalábbis így hitték.

Ugyanakkor a maszk átváltozást is jelentett. Aki felvette, kilépett a saját személyéből. Egy rövid időre megszűnt paraszt, asszony, legény lenni, és valami mássá vált: állattá, szellemmé, túlvilági lénnyé. Ez az átváltozás nem játék volt, hanem rituális élmény.


Forrás: Liliana Drew, pixabay

 

Kifordított világ – amikor minden a feje tetejére áll

A farsang különlegessége abban rejlett, hogy megengedett volt az, ami máskor tiltott. A rend felborult, habár csak ideiglenesen. A maszk mögött el lehetett mondani azt, amit máskor nem. Ki lehetett figurázni a hatalmat, a gazdát, az urat, a papot. A férfiak női ruhába bújhattak, a nők férfiszerepet vehettek fel, a szegény gazdag lehetett, a komoly ember pedig nevetségessé válhatott, ha éppen így akarta. Ez a szerepcsere segített abban, hogy az emberek kiengedjék a feszültséget.

 

Álarc és álruha – ki vagyok én valójában?

 

Forrás: Alfred Franz, pexels


Az álarc mögé bújás mindig is többet jelentett puszta rejtőzködésnél. A maszk felszabadít, mert leveszi rólunk a felelősséget. Amit az álarcos mond vagy tesz, az „nem én voltam”, hanem egy szerep, amit ideiglenesen magamra vettem. Ezért volt a farsang a kimondatlan vágyak ideje. A maszk lehetővé tette, hogy az ember kipróbáljon más életeket, más viselkedést, más hangot. Egy rövid időre szabad volt másnak lenni – és talán egy kicsit önmagunknak is.

Nem véletlen, hogy a maszk szimbolikája máig él a kultúránkban. „Az egész világ színház” – írta Shakespeare, és a farsang ennek az egyik legősibb bizonyítéka.

 

Zaj, mozgás, nevetés – a test ünnepe

A jelmezhez mozgás is társult. Tánc, ugrálás, zajkeltés, kiabálás. A test felszabadult, mert a maszk mögött nem kellett visszafogottnak lenni. A hangos ünneplésnek mágikus szerepet tulajdonítottak: felébresztette a természetet, és elűzte a hideget, a betegséget, a halált.


Forrás: Leung Kwok Tung Ktleung, pexels


A jelmezekbe öltözők gyakran házról házra jártak, jókívánságokat mondtak, tréfálkoztak, olykor ijesztgettek. A nevetés egyszerre volt játék és varázslat.

 

Busók, ördögök, állatalakok

A magyar farsangi hagyományban különösen erős az állat- és démonalakok megjelenése. A mohácsi busók félelmetes maszkjai, a szarvak, bundák és kolompok mind ugyanazt szolgálják: megmutatni és legyőzni a félelmet.


Forrás: Tho-Ge, pixabay


Aki felvette a maszkot, uralta azt, amitől félt. A félelem tárggyá, játékká, végül nevetéssé vált.

 

Mit jelent ma a jelmez?

Ma, amikor farsangkor vagy karnevál idején jelmezt öltünk, ritkán gondolunk ezekre az ősi jelentésekre. Mégis, valami tovább él belőlük. A jelmez ma is:

  • lehetőség a játékra,
  • kilépés a mindennapokból,
  • kísérlet arra, hogy más szemmel lássuk magunkat.

A mai farsangi maskarák könnyedebbek, színesebbek, de az igény ugyanaz: egy kis szabadság, egy kis varázslat, egy kis átváltozás. Néha szükségünk van arra, hogy másnak lássuk magunkat – ahhoz, hogy igazán önmagunk lehessünk.

Talán ezért szeretünk jelmezbe bújni annyira.


Forrás:

Felső kép: Helenjank, pixabay

Tetszett a cikk?

 

 

ÜnnepekVilága cikkajánló

További cikkek »