Pastafrola – az otthon íze, ami generációkat köt össze

Amikor Dél-Amerika karácsonyi asztalát képzeljük el, legtöbbünk a színekre, a zenére és az életörömre gondolunk. Uruguayban azonban a karácsony nem a nagy, harsány ünneplésről szól, hanem sokkal inkább az összetartozás csendes melegségéről. Ebben a hangulatban pedig van egy sütemény, amelynek illatáról minden családnak azonnal az otthon jut eszébe: ez a Pastafrola.

Ez az omlós, lekváros rácsos pite egyszerre olasz, spanyol és dél-amerikai - igazi kulturális mozaik, akárcsak maga Uruguay. És mint minden klasszikus sütemény, ez is egy hosszú történetet mesél el: a bevándorlás, a nosztalgia és az otthoni szeretet történetét.

A Pastafrola eredete - a tengeren túlról hozott ízek

A Pastafrola születése az 1800-as évek végére tehető, amikor olasz bevándorlók ezrei érkeztek Dél-Amerikába, főként Uruguayba és Argentínába. Magukkal hozták az európai konyhát – tészták, kenyerek, édes péksütemények receptjeit. Az egyik ilyen volt a „crostata di marmellata”, azaz a klasszikus olasz lekváros pite.

Uruguayban ezt a receptet helyi alapanyagokra cserélték: a vaj helyét gyakran sertészsír vette át, a tészta közepébe pedig membrillo, azaz birsalmasajt (vagy birslekvár) került. Így született meg a Pastafrola, amelynek neve a „pasta frolla” (omlós tészta) olasz kifejezésből ered.

Karácsonyi hagyomány Uruguayban

A családok Uruguayban már délután készülnek az ünnepi asztalhoz. A Pastafrola ilyenkor nem hiányozhat: egyszerű, de meghitt, és pont ezért vált a karácsony szimbólumává. A hagyomány szerint a nagymamák előző nap gyúrják be a tésztát, majd másnap korán reggel megsütik, hogy az egész házban érezni lehessen az édes birsalma és a friss tészta illatát.

Egy legenda a Pastafroláról

Uruguayi városi legenda szerint volt egyszer egy idős pék Montevideóban (Uruguay fővárosa), Don Nicola, aki minden karácsonykor készített egy hatalmas Pastafrolát a szomszédainak. Egy évben azonban nagy vihar jött, és a városban elment az áram. Nicola mégis megsütötte a pitét, pusztán a kemence parazsával, majd szétosztotta a gyerekek között.

Azt mondják, aznap este a városban nem volt karácsonyfa, nem volt fény, de minden otthonban ott illatozott a Pastafrola, és ez elég volt ahhoz, hogy az emberek érezzék: a szeretet fénye nem aludt ki.

Azóta sokan úgy tartják, hogy ha valaki karácsonykor Pastafrolát süt és megosztja másokkal, szerencsét és bőséget hoz az új évre.

Pastafrola. Forrás: Pastelero, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Pastafrola – az eredeti uruguayi recept

Hozzávalók (egy 24 cm-es pitéhez):

• 300 g finomliszt
• 150 g vaj vagy zsír
• 100 g cukor
• 2 tojás
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 1 teáskanál sütőpor
• 1 csipet só
• 300 g dulce de membrillo (birsalmasajt, helyettesíthető sűrű baracklekvárral)
• 1–2 evőkanál víz (ha a birsalma túl kemény)

Elkészítés:

1. A vajat, cukrot, tojást és vaníliát keverd habosra.
2. Add hozzá a lisztet, sütőport és sót, majd gyúrd össze puha, de nem ragacsos tésztává.
3. Oszd két részre: az egyik legyen nagyobb (az alaphoz), a másik kisebb (a rácsokhoz).
4. A birsalmasajtot vágd kockákra, olvaszd meg kevés vízzel, amíg kenhető állagú lesz.
5. Béleld ki a piteformát a nagyobbik tésztarésszel, simítsd bele a tölteléket.
6. A maradék tésztából sodorj csíkokat, és rácsozd be a tetejét.
7. Süsd 180°C-on kb. 30–35 percig, amíg aranyszínű lesz.
8. Hagyd teljesen kihűlni, csak utána szeleteld – így lesz igazán omlós.

Érdekességek

• Uruguayban sokan mate teát (híres dél-amerikai gyógynövényes italt) kortyolgatnak mellé; ez a kettő így tökéletes délutáni páros.
• A Pastafrola nem csak birslekvárral készül: néha édes tejkrémmel (dulce de leche), szilvalekvárral vagy guava lekvárral is.
• A sütemény a családi örökség jelképe: Uruguayban szokás, hogy az első saját készítésű Pastafrolát az ember az édesanyjának vagy nagymamájának viszi megkóstolni.
• A legtöbb család ugyanazzal a recepttel dolgozik generációk óta, és titkos arányokkal őrzik az „igazi” ízt.

Csatlakozz hozzánk FACEBOOK-on is, ahol megtalálod az összes karácsonyi sütemény receptjét!

Forrás:

wikipedia

A pastafrola receptjét az MI segített felkutatni.

Felső kép: wikimedia commons