A szerelmes levelek története 

Volt idő, amikor a szerelem nem egy értesítés hangjában érkezett, nem villant fel a képernyőn, és nem tűnt el egy nap múltán. Volt idő, amikor a vágyakozásnak valódi súlya volt: a papír tapintása, a tinta nyoma, és a várakozás ideje, amíg egy levél végre megérkezett. A szerelmes levél ma már ritka műfaj - talán éppen ezért olyan ellenállhatatlan.

Ki írta az első szerelmes levelet?

Kutatásom során meglepő helyen leltem rá az első ismert szerelmes szövegre: az ókori Mezopotámiában, nagyjából i. e. 2000 körül íródott. Egy sumér agyagtáblán maradt fenn egy fiatal nő vallomása szerelméhez, amely Inanna istennő és Dumuzi király szent nászát ünneplő rituális szerelmi ének volt. A szerelem tehát már az írás hajnalán megszólalt.

Sumér agyagtáblába vájt szerelmi vallomás. Forrás: Osama Shukir Muhammed Amin FRCP(Glasg), CC BY-SA 4.0

Az első „igazi”, személyesebb hangú szerelmes levelek az ókori Egyiptomból maradtak ránk, i. e.  1500-1000 körül. Ezekben nemcsak a vágy, hanem a hiány, a féltés és a mindennapi érzelmek is megjelennek: „A hangod édesebb számomra, mint a bor” – írta egy ismeretlen szerelmes több mint háromezer évvel ezelőtt. Az érzés meglepően ismerős ma is.

A legérdekesebb történet ebből a korból Anheszenamon királynéhez köthető. Amikor férje, Tutanhamon tíz évnyi uralkodás után meghalt, Anheszenamonra maradt a trónutódlás biztosítása, mivel élő gyermekük nem született. A legtöbb elmélet őt azonosítja a hettita forrásokban „Dahamunzu” néven említett özvegy királynéval, aki példátlan módon levelet küldött Egyiptom ellenségének, a hettiták királyának, amiben könyörgött neki, hogy küldje el egyik fiát Egyiptomba, és vegye őt feleségül. Nem akart ugyanis szolgái közül férjet választani magának. A levelezésüket nevezték el később hettita leveleknek, amelyek rendkívül egyszerű nyelvezettel íródtak, és többek között azt is tartalmazták, hogy a „férjem meghalt, fiam pedig nincsen”. Ezek a hettita feljegyzések minden esetben a „király felesége”-ként voltak aláírva, nevet nem említettek bennük. Az özvegy királyné kísérlete nem járt sikerrel, és egy korábbi udvaronc, Ay került a trónra.

Irodalmi mesterségbeli tudás szép példája található a császári Kínában is: amikor egy hősnő, kényszerházasság előtt állva, gyermekkori szerelmének írt, a férfi felkiáltott: „Micsoda kiváló tehetség szól jól megválasztott szavaiból, minden Li Taj-po stílusát idézi. Hogyan akarhatja bárki egy unalmas tuskóhoz adni őt?”

Az ókori Rómában „a szerelmes levél bonyolult megszerkesztése és fogadása” Ovidius Ars Amatoria (A szerelem művészete) című művének központi eleme volt. Ez Ovidius legnagyobb remeklése. Az Ars Amatoria első sorai:

Van mifelénk, kinek a szerelem művészete újság?
Versemből okulást nyerve, kövesse tanom.
Fürge hajón vásznat s evezőt művészet igazgat,
Gyors kocsit ez gördít, Ámor is erre hajol.
Automedon lovait szekerén ügyesen zabolázta,
Tiphys a haemoni tat mestere volt a habon:
Engem Venus a csöpp Ámorhoz adott nevelőül,
Automedonja legyek s Tiphyse neki magam.

– Ovidius: Ars amatoria

Az indiai hagyomány a szerelmes levél egyik korai példájaként említi Rukmini hercegnő üzenetét Krisnához, amely a Bhagavata Puránában (10. könyv 52. fejezet) maradt fenn. Bár a történet mitológiai időben több ezer évvel korábbra nyúlik vissza, a szöveget valójában jóval később jegyezték le, így történeti szempontból nem előzi meg a mezopotámiai és egyiptomi emlékeket.

A középkor titkos levelei és veszélyes vallomásai

A középkorban a szerelmes levél már tudatos műfajjá vált: a levélírás szabályait tanították, a megszólítástól a búcsúig, és a személyes érzelmek kifejezése egyre kifinomultabb formát öltött. Ebben a korszakban a szerelmes levél egyszerre volt luxus és kockázat. Kevesen tudtak írni-olvasni, a leveleket gyakran mások olvasták fel, és egy rosszul megfogalmazott mondat akár botrányt is okozhatott. Mégis ekkor született meg a fin’amor, az udvari szerelem eszménye, ahol a vágy gyakran kimondatlan maradt, vagy gyönyörű körmondatokba rejtve jelent meg. A tartalom a kétértelmű utalásoktól a kifinomult és fantáziadús ábrándozásig terjedt, egészen az olyan kérésekig, mint „biztosíts arról, hogy úgy törődsz velem, ahogy én veled”.

Héloïse és Abélard levelezése a 12. századból talán a legismertebb: szenvedély, intellektus, bűntudat és odaadás keveredik bennük. Ezek a levelek nemcsak szerelmi vallomások, hanem lelki szenvedések is – és fájdalmasan őszinték.

Héloïse és Abélard szerelmét sokan ábrázolták, ez a 19. századból maradt fent. Forrás: Achille Deveria (1800-1857), wikipedia 

Héloïse Párizsban élt Fulbert nevű, pap nagybátyja gyámsága alatt, és 18 éves korában lett Abélard tanítványa. Megtanult latinul, görögül és héberül, és elismert volt intelligenciájáért. Tragikus életéről, titkos házasságáról Abélárd-ral, Abélárd megcsonkításáról, fiuk születéséről és örökbeadásáról, a zárdába vonulásról az Abélard-ral való levelezésekből olvashatunk. Azonban leveleik eredeti változata nem maradt fenn az utókor számára.

A reneszánsztól a romantikáig: amikor a levél műalkotás lett

A 18–19. század a szerelmes levelek aranykora. Az emberek időt hagytak az érzelmeiknek, és a levél nemcsak üzenet volt, hanem előadás: stílus, ritmus, metaforák játéka. Goethe, Napóleon, Beethoven, Victor Hugo – mind szenvedélyes levélírók voltak. Beethoven híres „Halhatatlan Kedves”-hez írt levele talán minden idők egyik legszebb és legrejtélyesebb szerelmi vallomása.

Beethoven „Halhatatlan Kedves”-hez írt költeménye. Forrás: Dmitrismirnov, CC BY-SA 4.0  

A viktoriánus korban elvárták, hogy a gyengédséget és érzelmeket szigorúan magánügyként kezeljék. Ezért a szerelmes levelek cseréje széles körben elterjedt udvarlási szokás volt, különösen a felső- és középosztály körében. Illemkönyvek, magazinok és útmutatók adtak tanácsokat és mintaleveleket, miközben hangsúlyozták, hogy az írónak természetesen és őszintén kell írnia. A szerelmes levelek olvasását és írását rendkívül intim élménynek tekintették, mintha a szeretett személlyel lennének együtt.

A 19. században divat volt a szerelmes levél. Forrás: Jean-Honoré Fragonard, wikipedia

20. század

A szerelmes levél a 20. század első felében is virágzott. A távközlési eszközök széles körű elterjedése előtt a levelek egyike voltak azon kevés módoknak, amelyekkel a távol élő párok kapcsolatban maradhattak, különösen háború idején. Az ilyen kapcsolatok feszültsége felerősíthette az érzelmeket, és a levelek túlléphettek az egyszerű kommunikáción, a szerelem, vágyakozás és kívánság kifejezésévé válva. Azt is állítják, hogy maga az írás aktusa képes szerelmi érzéseket kiváltani az íróból. A titkolózás, a késedelmes kézbesítés és a hadműveletek körülményei tovább bonyolíthatták a kommunikációt. Olyan értékesek voltak a szerelmes levelek, hogy még az elolvasottakat is magukkal vitték a csatába, és a harc szüneteiben újra elolvasták vigaszért. Mások félretették érzéseiket, és a levelet összehajtva őrizték, hogy ne okozzon fájdalmat.

A 20. század elején is küldtek szerelmes levelet. Forrás: A. M. Simonetti (Amedeo Momo Simonetti (Italian, 1874-1922)), wikipedia 

A második világháború idején Gilbert Bradley légvédelmi lövész és Gordon Bowsher gyalogos katona intim szerelmes leveleket váltottak; ezek ma az oswestry-i városi múzeum tulajdonában vannak. Mivel az 1940-es években Angliában a homoszexualitás büntetendő volt, ebből az időszakból ritkák a queer szerelmes levelek nagy gyűjteményei.

A század második felében, egy megengedőbb társadalom kialakulásával és az információs korszak technológiájának azonnaliságával a szerelmes levél kifinomult művészete régimódinak, sőt anakronisztikusnak tűnt. Az új kommunikációs formák ellenére sok pár továbbra is váltott szerelmes leveleket.

Rachel Carson világhírű természettudós és író volt (Néma tavasz), aki 1953-ban ismerkedett meg Dorothy Freeman-nel egy Maine állambeli tengerparti nyaralás során. Azonnal mély lelki kapcsolat alakult ki közöttük. Mivel ritkán találkozhattak személyesen, kapcsolatuk főként levelezésben élt: mintegy 900 levelet írtak egymásnak, amelyekben a természet iránti közös szeretetük, mindennapi életük, Carson betegsége és egymás iránti gyengéd érzelmeik is megjelennek. Kapcsolatukat diszkréten kezelték (Freeman férjes asszony volt, Carson pedig magánéletét erősen védte), ezért néhány levelet megsemmisítettek. A fennmaradt levelek azonban egy rendkívül mély, támogató és szeretetteljes kötelékről tanúskodnak, amely Carson 1964-ben bekövetkezett haláláig tartott.

A 20. század más szerelmes levélírókat is hozott. Vladimir Nabokov és Vera Nabokov házassága (1925–1977) rendkívül szoros volt, és sok szenvedélyes, gyengéd levelet írtak egymásnak, főleg amikor külön éltek. Nabokov levelei tele vannak becézéssel, költői képekkel, és Verát élete „egyetlen igazi szerelmének” nevezte. Vera nemcsak feleség, hanem alkotótárs, szerkesztő és életének központja volt.

Vagy említhetnénk Simone de Beauvoir és Jean Paul Sartre nevét is, akik évtizedeken át tartó kapcsolatuk során sok száz intim és szerelmes levelet váltottak. Bár kapcsolatuk „nyitott” volt, egymást tekintették fő társuknak („szükséges szerelem”).Leveleikben filozófia, vágy, féltékenység és mély ragaszkodás is megjelenik.

T S Eliot több mint 1000 szerelmes levelet írt Emily Hale-nek évtizedeken át. Kapcsolatuk nagyrészt beteljesületlen maradt, de Eliot mély, romantikus érzelmeket vallott meg.

Napjainkban már nem szokás a szerelmes levél. Forrás: Taylor Thompson, pexels 

21. század

Az internet megjelenésével a kézzel írt szerelmes levelek annyira kimentek a divatból, hogy a 2000-es években már olyan weboldalak jelentek meg, amelyek tanácsot adtak, hogyan kell egyet megírni.

Az írott kommunikáció egyik előnye ma is az, hogy a gondolatok és érzések azonnal kifejezhetők, ahogy az író fejében megszületnek. Sokak számára ez könnyebb, mint személyesen. Ráadásul az érzések maradandó formában való közlése hangsúlyozza az író érzelmeinek fontosságát a címzett számára.

Forrás: 

wikipedia

Felső kép: pixabay